AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kozocsa Sándor: Három költő emberközelből

Mélyen tisztelt Uram! Köszönettel küldöm vissza a Magyar Világ-n&k azt a számát, amelyben szíves volt foglalkozni verseimmel. Kritikája nagyon szép, mert nagyon igaz. Ilyen kis helyen alig lehetne többet mondani. Nagyon kíváncsi vagyok előadására — kár, hogy rádión nem lehet hallgatni. De biztosan meg fog jelenni valahol: úgy-e, akkor lesz szíves azt is eljuttatni hozzám ? — A Panoráma kötetem azért is érdekes, mert benne megvan eddigi versköltészetemnek mind a három rétege. Nagyon jól esik az ilyen komoly velem való foglalkozás. Sajnos, a magyar kritika eddig nem nagyon érdeklődött irántam. Németh László és ön az, aki összefoglaló képet nyújtott eddig rólam. (Nem számítva pár debreceni jóakaróm munkáját.) Kérem, tartson meg ezután is megtisztelő jóindulatában. Debrecen, 1933. okt. 25. Igaz tisztelettel: Oláh Gábor Mélyen tisztelt Uram! Amit csak tudtam, összeszedtem a régibb könyveim közül és a mai postával elküldöm az Ön nevére. Tessék egészséggel használni. A Költők és Irók-ról nem írtak az Irodt. Közl.-ben; ha szíves lesz ismertetni: nagyon hálásan köszönöm. Úgyszintén a Napkeletbe szándékolt kritikát is. Előadássorozatának a rólam szóló részét tisztelettel kérem majd, ha elkészül. Ezután megkülönböztetett érdeklődéssel figyelem és követem az Ön munkásságát, mert az az egy cikke is, amit rólam írt, olyan komoly kritikusnak, esztétikusnak tünteti föl, hogy kár volna egyszerűen átlépni rajta. Sokfélét írtam: azért is érdemes velük foglalkozni, hogy az ember meglássa és kimutassa bennük az egységet. Bízom az Ön kitűnő szemében, érzékében és ítélőerejében, boldogan vetem alá magam boncoló késének. írása (kézírása) fiatal emberre mutat; gondolkozása pedig érett főre. Ha a kettőt összeteszem: 35 életév jön ki. Lehet, tévedtem. Debrecen, 1933. október 28. Igaz tisztelője: Oláh Gábor A küldött tiszteletpéldányok: Isten kémje (Debrecen 1929), Költők és írók (Debrecen 1932), Panoráma (Debrecen 1933): mindhárom a következő ajánlással: „Dr. Kozocsa Sándor úrnak tisztelettél 1933 Oláh Gábor". Az elsőhöz fűzött Néhány szóban jellemző vallomása: „sokan szeretnének már eltemetni negyedszázados dicstelenségem koporsójába, mert nem az lett belőlem, amit ők gondoltak, vagy akartak . . . De vannak olyanok is, akik félnek tőlem, mert úgy sejtik: még mindig tartok valamit ütőkártyának . . . Azok a költők, akikkel együtt indultam 1900 elején: nem igen hederítenek rám, pedig egyiknek-másiknak Keresztelő Jánosa voltam . . . AüYban volt kíváncsiság, szerette tudni: mit csinál ez, mit akar az ? Az élők: ma már elszigetelődött hatalmak (éppúgy, mint én!) BABITS mindenkitől fél, hogy megelőzi. Verseny költő . . . KOSZTOLÁNYinál egy kis póz mindig elkel. . . s papíron tervezi meg halhatatlansága óriás érctornyát. . . A kis JUHÁSZ Gyulát mindig szerettem: van benne valami kedvesen gyermekes . . . TÓTH Árpád kibukott a sorból, pedig még élnie kellett volna, mert nem írta meg élete főművét: a magyar Anyegint. . . HARSÁNYI Kálmán is elhullott a kínok mezején, de halála után is gyönyörűen zúg tuba mirabilis-e". A Költők és íróknak. Goethetői szabadon fordított találó mottója szerint: „A kommentálás szép dolog, Én attól sohse fázom: Mit ki nem magyarázhatok, Azt belemagyarázom". 402