AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kozocsa Sándor: Három költő emberközelből

Kevéssel azután, hogy külföldi utániról hazatértem, a Párizsban megjelenő Magyar Műhely szépirodalmi és kritikai folyóirat szerkesztősége KASSÁK műveinek bibliográfiáját kérte tőlem. Amikor a könyvészettel elkészültem, a kéziratot megmutattam neki; semmi hiányt nem talált benne, és az úgy is jelent meg. Kassák ekkor már közvetlenül fogadott: dolgozószobájában ültünk le. Feketekávé mellett próbáltam vallatni életéről és munkásságáról, valamint a kettőt egybehangoló művészi hitvallásáról. Ezen a másfélórás beszélgetésen sok izgalmas, kisebbnagyobb műhelytitkot árult el alkotó tevékenységéről, arról, hogyan szokott dolgozni: ekkor említette, hogy főleg a kora reggeli ,,órák"-ban jön az ihlet „perce", de szólt nemrég megjelent Cendrars-fordításainak (Húsvét New Yorkban) keletkezéséről, valamint költői és képzőművészeti ihletének egymást támogató érdekességeiről is. Ennek a közvetlen hangulatban fogant találkozásnak emlékéül kaptam tőle A tölgyfa leveleit a következő ajánlással: „Kozocsa Sándornak irodalmam barátjának jó emlékezéssel Kassák Lajos 1965 VI/8", ez a legutóbbi — talán — a legkedvesebb. 3 Oláh Gábor Személyesen nem ismertem, soha sem hozott vele össze sorsom. Csupán távolról tiszteltem és szerettem elnyomott, magányban élő költészetét. Egyébként mindig erős hajlamom volt arra, hogy az általam elnyomottnak érzett költők és írók műveit fokozottabb érdeklődéssel és odaadással tanulmányozzam, így volt ebben a korszakban kedvelt költőm: JUHÁSZ Gyula, HARSÁNYT Kálmán és OLÁH Gábor. Jellemzően vetette papírra — AüYval kapcsolatban — egyik kortársam, hogy az „elnyomottat, a hivatalos irodalom megvetettjét láttam benne, s csak természetes, hogy hasonló sorsúakat olvastam eleinte a régebbi magyar irodalomból is" (TOLNAI Gábor). Amikor OLÁH Gábor Válogatott verseinek első teljesebb gyűjteménye 1928ban a debreceni Csokonai-Könyvtárban megjelent, a Petőfi Társaság lapjában, a Magyar Világban írtam a könyvről, de szorosabb kapcsolatba csak a harmincas évek elején kerültem vele: a Fővárosi Népművelési Bizottság rendezésében, az akkori „új" magyar irodalomról vállaltam előadássorozatot, amire alábbi, okt. 25-én kelt levele céloz. Természetesen OLÁH Gáborról is beszélni akartam, ezért levélben kerestem meg és kértem tőle anyagot, főleg pedig azt, hogy Panoráma című, éppen akkor egyik inkriminált verse miatt az ügyészség által lefoglalt, s ezáltal a botrányok középpontjába került könyvéből küldjön példányt. Levelemben utaltam néhány évvel előbbi kritikámra, melyet válaszában azonnal elkért, és ezzel megindult levelezésünk, amiből csak az alábbi három maradt meg: Mélyen tisztelt Uram, két könyvemet: a Költők és Irók-at és a Panorámát a mai napon elküldöm címére. —Nagyon köszönöm, hogy írói munkásságom érdekli s már régebben is foglalkozott velem. Sajna, a Magyar Világ említett (1929-i) 5. számát nem láttam, s így az ön cikke ismeretlen előttem. — Én ezt nehezen tudnám ma már megkeríteni; nem volna meg önnek ? Elolvasnám és visszaküldeném. Természetesen ezt csak abban az esetben gondolnám, ha Önnek semmi fáradozást, utánajárást nem jelentene. Mély tisztelettel vagyok kész híve: Debrecen, 1933. október 16. Oláh Gál or 26 401