AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kozocsa Sándor: Három költő emberközelből

életében sok rokonszenves vonást őrzött meg magáról, s főleg bámulatos őszinteségét csodáljuk ... A fiatalság, különösen az állástalan diplomások problémájára is — többnyire a párbeszédek során — rámutat, amikor nála szokatlan nosztalgiával állapítja meg jövőjükről: ,holnapután arra sem lesz módjuk, hogy egy keresztben álló szalmaszálat félretegyenek az útból. Holnapután jön a magárahagyatottság és a céltalanság. Hogy lehetne annak jövője, akinek jelenje sincsen?' . . . KASSÁK a munkásromantikát kreálja: minden nemes és szép, ami ebből az osztályból kerül ki. . ." A tárgyilagos hangú kritika eredményeként néhány hónap múlva betoppant KASSÁK következő könyve, az Ajándék az asszonynak, a címlap előtti Tihanyi-portré alá írt ajánlással kísérve: „Kozocsa Sándornak tisztelettel Kassák Lajos". A következő évben ugyancsak a Katolikus Szemlében az Anyám címére könyvet ismertettem: „18 levelet gyűjtött össze KASSÁK, a munkás költő, melyeket képzelt anyjához, Mutterkához írt. Mutterka Moszkvában él. . . neki küldözgeti leveleit a mát foglalkoztató társadalmi, irodalmi és egyéb szociális kérdésekről . . ." Ettől kezdve megindult KASSÁK könyveinek egyre melegebb hangú ajánlásával ékes tiszteletpéldány-sorozata, különösen attól az időtől kezdve, amikor az Irodalomtörténet folyóirat szerkesztését átvettem. 1942: a Hídépítőkben — „Kozocsa Sándornak tiszteletem jeléül Kassák Lajos"; és még ugyanabban az évben az alábbi sorok kíséretében egy névjegykártyán küldte a Vallomás tizenöt művészről c, saját kiadásában megjelent könyvét: „Igen tisztelt Uram, átadom az említett könyvet és örülnék, ha megnyerné tetszését. Nagyon hálás lennék érte, ha azt a lapszámot, amelyben esetleg kritika jelenik meg — címemre elküldeni szíveskedne. Igaz tisztelettel Kassák Lajos". 1945: az Összegyűjtött Verseiben „Kozocsa Sándor szerkesztő úrnak tisztelettel Kassák Lajos". 1948: a Mögötte áll az angyalban „Kozocsa Sándornak tisztelettel Kassák Lajos". KASSÁK Lajossal személyesen mindössze három alkalommal találkoztam: egyszer 1945 előtt az Új Idők szerkesztőségében, majd újra közvetlenül a felszabadulás után, amikor a Nádor utcában (arra már nem emlékszem, hogy melyik szerkesztőségben vagy ehhez hasonló irodában) kerestem fel, tanácsot kérni tőle, hogy Kassák-gyűjteményem egyetlen, akkor még hiányzó darabját, az Álláspontot hol szerezhetném meg. Eléggé hűvösen fogadott, de megvallotta, hogy a keresett füzet még a saját könyvtárában sincs meg. 1965-ben a lőveni egyetem meghívására beszámoltam az utolsó húsz esztendő lírai terméséről: előadásomban róla a következőképpen emlékeztem meg: „Kassák költészete formailag nem változott lényegesen ... A költőt állandó lelki kételyek kínozzák: ,nagy titka az útnak, barátom, hol az eleje, hol a vége' (Gáspár Endre emlékének). Hangja átforrósodik, ha kortársairól vall. Amikor Honegger zenéjét hallgatom c. versében felszárnyal fantáziájában Jeanne d'Arc szűzi arca, látomását így énekli meg: ó tündöklő csillag fehér liliomszál burgundiai testvéreid áldozata lettél a szentséges máglyán ezerszer meggyalázva ezerszer megdicsőülten". 400