AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)
IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bata Imre: A Válasz sorsának alakulása 1934 után
Terhe mindjárt 1934 végén, hiszen ekkor már ki kell rántani a lapot megrekedt anyagi helyzetéből. NÉMETH Imre azonban csak úgy vállalja a szerkesztést, ha NÉMETH László és ILLYÉS továbbra is a lap szellemi irányítói maradnak. De ezt akarták — nyilván — NÉMETH Lászlóék is. Eközben megcsillanhatott előttük a lap anyagi emelkedésének a reménye is. Az új szerkesztő a Magyar Országos Tudósító (MOT) vezetője. E minőségében minden tekintetben hatékonynak, befolyásosnak ígérkezik. Hamarosan meg is szerzi a miniszterelnöki lapengedélyt. Ami anyagi szempontból lényeges. A Válasz első évfolyama ilyen engedély híján jelent meg. A sajtótörvények lehetővé tették időszakos megjelenésű kiadványok létét, csak periodikumhoz — az évi tizenkétszeri megjelenéshez — kellett a miniszterelnökséghez lapengedélyért folyamodni. Az időszakos megjelenés viszont lehetetlenné tette a postai terjesztést, amely célszerűbb is, olcsóbb is volt, mint a lapot magánküldeményként terjeszteni. Majd előfizetők toborzásába kezd. Most tűnik ki azonban, hogy a Válasznak nemigen növelhető az olvasótábora. Az a közönség, amelyiknek támogatására számíthatna, akikért porgramja szerint létezik, nem is érdeklődik, anyagilag sem bírja az előfizetést. Akiknek körében pedig NÉMETH Imre „fényesen terjeszthetné" a Választ, vagy egyáltalán nem érdeklődnek irodalmi kérdések iránt, ha pedig igen, akkor legfönnebb az Új Időket olvassák. A magyar középosztálynak — egy egészen szűk rétegének kivételével — nem kell ilyen, irodalmi tekintetben igényes, programja szerint pedig radikális orgánum. A székesfőváros polgármesteréhez írja az alábbi levelet az új szerkesztő: Méltóságos Polgármester Úr! Alulírott, mint a Válasz című havi folyóirat felelős szerkesztője és kiadója azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Méltóságodhoz, hogy lapomra a székesfőváros részéről száz példányban előfizetni kegyeskedjék. Tiszteletteljes kérésemet azzal indokolom, hogy a Válasz című szépirodalmi, kritikai és nemzetpolitikai folyóirat gárdájába tömörült az a fiatalabb magyar író- és tudósgeneráció, amely egy egészségesebb emberi és magyarabb öntudat kialakítását tűzte ki célul maga elé. Ez a fiatal írógeneráció, amely a maga lapjának megalapításához semmiféle olyan rendkívüli támogatást nem kér és nem fogad el, amilyent hasonló lapvállalkozások alakulásakor keresni szoktak 10 , csupán előfizetési díjakból kívánja fenntartani azt az orgánumot, amely a magyar nép legsúlyosabb problémáira keres a legemelkedettebb szempontokból választ. Amint Méltóságod a Válasz eddig megjelent mellékelt példányaiból megállapíthatja, az évi 10,— pengős előfizetési díjért tizenkét jelentős kötetet adunk előfizetőinknek 11 olyan 10. A Válasz anyagi helyzete mindig bizonytalan volt. Az alapítók is, SÁRKÖZI is kitartanak mellette, hogy a lap nem kötelezi el magát semmiféle anyagi csoportosulásnak. A debreceni Válasz még számít a Városok Kulturális Szövetségére. NÉMETH Imre is a főváros polgármesteréhez fordul támogatásért. Arra azonban senki nem gondol, hogy gazdasági csoport, az állam, vagy akár mecénás álljon a lap mellé. A Válasz nem akarja a tőkéhez kötni magát, ugyanakkor kénytelen belátni, hogy a középosztályra kellene támaszkodnia. Ebben a lap szellemének antikapitalizmusa jut kifejezésre. De mégis romantikus ez az antikapitalizmus, mert a program sose megy túl a radikális polgári fölfogáson. Anyagi támogatás, közönség híján viszont mindig kérdéses marad a Válasz egzisztenciája. Ugyanakkor mégis azoktól reménylheti létét, akiknek pénzük van. írónia rejlik a tényben, hogy a lapot MOLNÁR Ferenc is támogatta akaratlanul, amennyiben lányának, SÁRKÖZINÉ, MOLNÁR Mártának segítséget nyújtott. Mindez azonban nem kisebbíti az áldozatosak — NÉMETH László és SÁRKÖZI György — működését. 11. Ami még csak az új évfolyamra vonatkozhatik, mivel az 1934-es elsőnek mindössze öt száma jelent meg. 389
