AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bata Imre: A Válasz sorsának alakulása 1934 után

A Válasz sorsának alakulása 1934 után BAT A IMRE Bár monográfia foglalkozik a folyóirat történetével,

1 mégsem fölösleges históriai adatait újra számba venni. A megalakulás és az első esztendő történetét elmondtam a hatvanas évek elején.

2 Akkor elsősorban az foglalkoztatott, miként indul vidéken egyetemes igényű irodalmi folyóirat, s mint fenekük meg a vállalkozás hamarosan. Nem is gondoltam, hogy valaha még folytathatom a lap történetét. Miután személyes sorsom alakulása lehetővé tette, elébem került NÉMETH Imre hagyatéka.

3 E hagyaték sarkall folytatni a históriát, s immár változott tekintetből. Másutt már publikáltam az adatok egy részét.

4 E közleménybe foglaltakra csak szükségből térek itt vissza. Annyi föltétlenül nyilvánvaló, hogy a Válasz csak 1935-ben lett nemzedéki folyóirattá. Eredetileg debreceni vállalkozás volt. Igaz, hogy NÉMETH László részvétele a lap megalapításában ezt a debreceni jelleget kérdőjelezni látszik, de jobban meggondolva, jelenléte nem vonja kétségbe a lap vidéki szerepét és jellegét. Nem teszi ezt kétségessé a harmadik szerkesztő, FÜLEP Lajos jelenléte sem. FÜLEP ez idő tájt belső emigráns. Zengővárkonyi paposkodása révén még hangsúlyozottabb lehet a debreceni Válasz vidéki jellege. NÉMETH László pedig éppen 1933-ra marad teljesen magára. Az Ember és szereppel és a Tanúval nemcsak az idősebb nemzedék, de generációs társai haragját is magára vonja. Aki szellemi organizátor akart lenni, nemzedéke íróinak hivatott kritikusa, a Tanút már azért is csinálja, hogy legyen fórum, ahol magát szabadon megvalósíthatja. A Napkeletben szerepelni tovább — félreérthető volna; a Protestáns Szemle szűknek és kicsinyesnek bizonyul az ő tevékenysége számára; a Nyugattal pedig — az Ember és szerep után — nemigen lehet tartós kapcsolata. A Magyar Szemle — és a reformnemzedék — neki kinőtt ruhának sem jó. Lapalapító kísérleteivel pedig sorra megbukik. Amit az irodalomból kiolvas, már hogy nemzedék született, az irodalmi életben nem akar csoportos vállalkozássá szerveződni. Más is ambicionálja a szervező szerepet, s nem akad, aki azonosítani tudná magát azzal az elképzeléssel, amely NÉMETH László kritikai írásaiból kitetszik. Vannak, akik erős szálakkal 1. K. NAGY Magda: A Válasz. Budapest, 1963. 380. 1. 2. BATA Imre: A Válasz indulása. = ívelő Pályák. Budapest, 1964. 97 = 147. 1. 3. NÉMETH Imre Hagyatéka. — OSZK, Kézirattár. 4. Lásd: Kritika, 1972. augusztusi szám. m 385