AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: A „halálveszélyes apathia" ellen. (Vajda János 1863-as lapkísérlete.)

„Kik lehettek Vajda és Zilahy Magyar Sajtójának olvasói? — kérdi VARGHA Kálmán — konkrét adatok hiányában nem könnyű válaszolni, de valószínűleg egy nagyon kisszámú köznemesi és polgári származású, haladó szellemű értelmiségi réteg érezte elsősorban magáénak a bátor és színvonalas lap kezdeményezést."

62 1863. máj. 21-én hír jelenik meg a Függetlenben: „Jövő július elején a ,Magyar Sajtó' szerkesztését Szilágyi Dezső, a ,Nővilág'-ét pedig Dalmady Győző veszi át. Ha ugyan a szállongó hír igazat beszél."

63 Később pedig arról olvashatunk: „A ,Magyar Sajtó' új szerkesztőjéül fölterjesztett Szilágyi Dezső felsőbb helyen nem erősíttetett meg, nem lévén teljes korú. Most Pákh Albert van fölterjesztve, mint halljuk, azonban csak egy időre veszi át a lapot, amely július l-jétől kisebb alakban jelenik meg."

64 Az Egri Posta viszont arról tudósít: „Octóbertől — a Nő világ szerint — Zilahy Károly lesz a M. S. szerkesztője."

65 Hogy ZILAHY aspirált a Magyar Sajtó szerkesztői posztjára, azt egy KELEMEN Mórhoz írt, ebből az időből kelt leveléből tudjuk.

66 Végül azonban nem ZILAHY, hanem PÁKH Albert lett a lap főszerkesztője. A Magyar Sajtó 1863. jún. 3-án hozza nyilvánosságra VAJDA leköszönését a szerkesztőségről, és ZILAHY ideiglenes szerkesztői megbízatását. Zilahy búcsúzik el a szerkesztőség nevében a lap olvasóitól is.

67 A munkatársak — írja — Vajda „nézeteit tán sokban nem osztották ugyan, de meggyőződésének tisztaságát ismerve, ez általa szerkesztett közlönyt nézeteik nyilvánítására használni nem tartózkodtak." Ha a lap béltartalmában — vélekedik — egyszer-másszor kevesebb összhang uralkodott „ez mutatja az általa [Vajda által] elfoglalt álláspont függetlenségét (...) amennyiben a rendelkezésünkre álló szerény eszközök mellett telt, elvek szerint, meggyőződésből, következetesen igyekeztünk hatni; iránytűnk az igazság, célunk a közjónak előmozdítása volt, nézeteinkhez folyvást, teljes lélekből ragaszkodimk ( . . . )". 1863. július 1-től tehát ismét új világ kezdődik a Magyar Sajtónál. A szerkesztői székbe került PÁKH Albert siet kijeleteni: „az eddigi szerkesztőségnek a lap iránt minden viszonya megszűnik."

68 A Magyar Sajtó nézeteit osztó olvasók csekély száma mellett, a provizórium nyomása következtében mind sanyarúbbá váló kulturális- és sajtó viszony ok is szerepet játszottak VAJDA lapjának bukásában. Még a kor egyik legnépszerűbb lapja, a Vasárnapi Újság is csak panaszkodni tud, ha erről az időszakról van szó: „Tagadni nem lehet, hogy az összes magyar hírlapirodalomra nézve egyike volt ez a legsoványabb éveknek (. . . )"

69 S ebben a kérdésben nincs véleménykülönbség a kormánypárt és ellenzék között. „Napjainkban — siránkozik a félhivatalos Független — a politikai lapok kezelése megbírhatatlan feladattá kezd válni. Oly nehéz lőn az írás, mint a pénzkereset. Kísérletekben vesztegetjük az erőt és időt, keressük hiában a jővedelmezés forrásait, de azok egyenkint apadnak ki."

70 62. Zilahy Károly Válogatott művei. [Bp.] 1961, 33. 1. 63. 115. sz. Vegyes Hírek. 64. 1863. máj. 24. 65. 1863. jún. 24., Hírkürt. 66. ZILAHY Károly levele KELEMEN Mórhoz. 1863. jún. 1. OSZK Kézirattár. 67. A tisztelt közönséghez. 1863. jún. 27. 68. Szerkesztői változás. = Magyar Sajtó. 1863. júl. 1. 69. Előfizetési felhívása. Nővilág. 1863. jún. 16. Hirdetések. 70. Pest, május 21-én. 1863. máj. 22. 383