AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: A „halálveszélyes apathia" ellen. (Vajda János 1863-as lapkísérlete.)

irodalmi ellenzék orgánumává. Ám a harcok éppen csak fellángolnak, a Magyar Sajtó megszűntével ismét lap nélkül marad az ellenzék. Elsősorban az indulását követő időkben volt igényesen összeállított újság a Magyar Sajtó. Állandó rovatai, a ZiLAHYtól szerkesztett és nagyobb részt általa is írt Különfélék mellett, a Bécsi levél, a Bel- és Külföldi szemle. Az utóbbiak sokszor érdekes és magvas kommentárok kíséretében tudósítanak az itthon és külföldön történtekről. Főként a külpolitikai szemlék tartalmasak, SZILÁGYI Dezső és SZÍNI Károly jóvoltából. Nagy figyelemmel kíséri a lap az év legkiemelkedőbb külpolitikai eseményét, a lengyel felkelést. Nem elégszik meg a külpolitikai szemle nyújtotta lehetőséggel. 1863. jan. 30-tól külön rovatot nyit „Lengyel (vagy Lengyelországi) mozgalmak'''' címen az északi határainkon túli politikai és katonai akciók tanulmányozására. Gondosan beszámol nemzetiségeink hazai megmozdulásairól és annak külföldi, mindenekelőtt szomszéd országokban támadt visszhangjáról. MEDGYES Lajos erdélyi levelei, KONDOR Lajos szláv-, B—e. román lapszemléi a magyar érdek fokozott szem előtt tartásával, de a viszonyokhoz képest tárgyilagosan tárgyalják, ezeket, a politikai szempontból meglehetősen „kényes kérdéseket. A Magyar Sajtó fogadtatásának irodalmát vizsgálva, érdekes megfigyelést tehetünk. Az egykorú sajtó szinte kizárólag a leendő orgánum elkövetkezendő irányával kapcsolatos híresztelésekkel, illetve az első megjelent számok bírálatával foglalkozik. A ténylegesen működő lap kortársi visszhangja viszonylag szerény. Ennek okát kutatva, több tényezőre kell rámutatnunk. Az Előfizetési felhívás, a kiadó és főmunkatárs nyilatkozata, mindenekelőtt pedig a lap első számai: mindenkit meggyőzhettek arról, hogy a Magyar Sajtó „független minden irányban, és a szó legtágasabb értelmében". Támaszát „nem egy párt, hanem az egyetemes nemzet rokonszenvében" keresi. Ezek után VAJDA iránya legádázabb politikai és irodalmi ellenfelei sem állhattak elő többé a bértollnokság vádjával. A helyzet tisztázásában még a kormánypárti lapok is a Magyar Sajtó segítségére siettek „A conservatív lapok — írja a Handabanda — egyenkint és in solidum (...) ünnepélyesen protestálnak" az ellen, hogy „az ellenzéki lapok a ,Magyar Sajtót' a conservativ lapok sorába helyezték."

59 Ez aztán részben meg is pecsételi a Magyar Sajtó sorsát. Nem a kormány érdekeit képviseli. A hazai közéletben szerepet játszó ismert politikai csoportosulások egyikének sem szócsöve. Egy kis csoport, komolyabb bázis nélküli, nem számottevő vállalkozása csupán. Nem érdemes tehát a szót vesztegetni reá — vélekedhettek a kormánypárti és ellenzéki lapok. A Vajda-féle Magyar Sajtó aligha képes akár politikai, akár irodalmi tekintetben komolyabb hatást kelteni. A konzervatív Pesti Hírnök ezt a meggyőződését le is írja: „Szerencsére e programm [a Magyar Sajtóé] a gyakorlati életben nem nagy befolyást fog gyakorolni."

60 Ezért csappant meg hát a sajtó érdeklődése a Magyar Sajtó iránt. És ha teljességében nem is áll az amit VAJDA ádáz ellenfele, KEMPELEN Győző írt: „A ,Magyar Sajtó'-nak míg Jókai szerkesztette, 2,000-nél jóval több volt az előfizetője; Vajda János úr szerkesztése alatt tán 300-ra olvadt le".

61 Kétségtelen, hogy az előfizetők gyérülése bírta rá végül is HECKENAST Gusztávot, a kiadót arra, hogy kivegye VAJDA kezéből a lap szerkesztését. 59. 1863. jan. 31. 60. 1863. jan. 2. Lapszemle. 61. Rossz kezdet silány vége. = Bihar. 1863. jún. 21. 382