AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)
IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: A „halálveszélyes apathia" ellen. (Vajda János 1863-as lapkísérlete.)
sajtó nem irányítja, hanem szolgálja a közvéleményt — melegíti fel a röpiratokban is elmondott panaszt a Lapunk s a lapirodalom.'' 1 A polgári Magyarország képe villan élőnkbe a jövőből, a TÁTEAI álnév alatt írt Eszménykép-ben. 52 „Ha vér által nem, verejték által kell boldogulnunk" — fejtegeti az Anyagi érdekek 53 című cikk. Fejlesszük „rendkívüli fokra" az ipart, tudományt, gazdálkodást, takarékosságot. Történjék csere „a zöld asztalt és a kereskedelmi pultot elfoglaló magyar és német, aristocraticus és polgári elem közt." Üljön „a zöld asztalnak egy tizedrésze a pulthoz is, a pultnak fele a zöld asztalhoz." „A nemzetiségi tényezőnek előtérbe állítása — figyelmeztet A nemzetiség eszméje, mint politikai tényező 5 * című írásában — (...) a mi kezünkben oly kétélű fegyver, mely rosszul, ügyetlenül használva önmagunkat sebezhet meg (...) amennyiben csak élesbíti a velünk lakó fajok hason érzületét, féltékenységét". Egy másik vezércikkében, a Magasabb szempontokban, 55 a forradalmat megelőző időszakot veti egybe a jelennel. Az 1848 előtt ható eszmékből — ,,szabadelvűség, radikálreform, népiség" —, ma már csak — állapítja meg — a nemzetiség él keblünkben. „De csak egyedül. Nincsenek ott a nagy ellensúlyozó eszmék: az egyenlőség, testvériség!" Újságjaink többségénél ,,laptöltő"-ként szerepel a „vidéki levelezések" rovat. Pletykákról, bálokról, vadászatokról szállít híreket. VAJDA nem győzi hangsúlyozni jelentőségét, emlékezve még nyilván arra, hogy KOSSUTH Pesti Hírlapja többek között kitűnően szerkesztett vidéki levelezések-rovatával vált a reformeszmék nagyhatású terjesztőjévé. 56 VAJDA Magyar Sajtóba írt cikkei egy részén megérződik a két, 1862-ben írt röpirat, az Önbírálat és a Polgárosodás időbeli közelsége. A vizsgált kérdések korántsem kerültek nyugvópontra és fortyognak még az ott támadt indulatok. Új érvek születnek egy-egy, a röpiratokban napvilágot látott elképzelés helyességének bizonyítása mellett. Más oldalról kiindulva, más szempontból tárgyalva nyernek új megvilágítást a régi problémák. KÁKÁI Aranyos [KECSKEMÉTHY Aurél] rosszmájú élclapja, a Handabanda nem is megy el szó nélkül emellett: „A Magyar Sajtó új szerkesztője, Vajda János úr egy hónapi készülődés után végre megszólalt (...) Szózatának értelme egyébiránt nagyon összevág ama híres nagyidai elődjének fenyegető dictiojávai: 'Hej ne lőttem volna csak ki puskaporomat az önbírálatban, polgárosodásban, programúiban s több efféle öngyilkosságban !" 57 Pedig nincs igaza a Handabandának. VAJDA Magyar Sajtóban megjelent cikkeiben csak annyi a tautológia, amennyit minden rendszeres hírlapírói tevékenységet kifejtő publicista írásaiban megtalálhatunk. VAJDA megnyilatkozásai mellett, ZILAHY Károly GYULAival és a Koszorú körével polemizáló tanulmányai, jegyzetei 58 avatják a Magyar Sajtót a szerveződő 51. 1863. jan. 25., jan. 27. 52. Magyar Sajtó. 1863. jan. 10. 53. Magyar Sajtó. 1863. ápr. 2. 54. Magyar Sajtó. 1863. máj. 8. 55. Magyar Sajtó. 1863. febr. 20. 56. Vidéki levelezések. = Magyar Sajtó. 1863. ápr. 7. 57. Handabanda. 1863. jan. 7. 58. Hívatlan bíró, fogadatlan prókátor. 1863. márc. 17., márc. 19., márc. 21., márc. 24. stb. 381
