AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: A „halálveszélyes apathia" ellen. (Vajda János 1863-as lapkísérlete.)

vezésében teljes ellentétességek fejlődtek ki, s e rögző fogalomzűrben még mindig liberálisnak, radikálisnak, democraticusnak nevezik magukat oly tömbök és közlönyök, melyek rég megszűntek azok lenni, sőt épen azok ellenkezőjévé váltak."

21 Kevesen látták meg és tárták fel ebben az időben ilyen elszánt nyíltsággal az európai és a hazai fejlődés között 1849 után támadt diszharmóniát. Politikai és irodalmi ellenfelei — ebben VAJDÁnak igaza lehet — tudatosan, taktikából terjesztik rágalmaikat. A politikai közvéleményünket irányító tényezők egy része a Habsburg-hatalommal szemben létesült nemzeti ellenállás egységét féltette VAJDA • passzív rezisztencia-ellenes megnyilatkozásaitól, amelynek éle egyszersmind az országos méretű mozgalom vezető osztálya, a középbirtokos nemesség ellen irányult. GYULAI több mint három évtized múltán nyíltan ki is jelenti: VAJDA röpirataival és a Magyar Sajtó című lapjával „helytelenül választotta meg az időpontot és elismerés, jótékony hatás helyett csak gyanúsítást és népszerűtlenséget szerzett magának."

22 Természetesen ezekben a Vajda-ellenes akciókban szerepet játszott a birtokos nemesi vezetést elvetett, „szegényebb középrend" szószólójának és a szerveződő irodalmi ellenzék vezérének visszaszorítása, népszerűtlenné tétele is. Magasabb szempontokra ügyelő taktikai megfontolások keveredtek kenyéririgységgel, értetlenséggel, a tények nem ismeretével. A Habsburg-hatalom minden lehetőséget felhasználó hódító törekvéseivel szemben állig begombolkozott nemzeti közvélemény eleve gyanakvással szemlélt minden, a megszokottól elütő próbálkozást. Az elnyomó hatalom fáradhatatlannak bizonyult meg-megújuló, s mindig más irányból jelentkező beolvasztási kísérleteiben. Nem meglepő hát, ha olykor a legnemesebb szándékot szívük mélyén hordó törekvések is a bizalmatlanság áldozataivá lettek. * Lapja megindulásakor VAJDA — a hírek szerint — beteg. „Súlyos betegségéről" a Magyar Sajtó Különféle rovata ad számot. „Üdülő állapotban van már" — tudósít később ZILAHY — „s reméli, hogy rövid idő múlva lapjában írói működését megkezdheti.

23 Egy hét múltán azonban ismét csak arról kapunk hírt: a szerkesztő még nem épült fel, s nem tud részt venni lapja irányításában.

24 Aztán hosszú ideig nem hallunk felőle, míg végre névvel jegvzett cikkel jelentkezik.

25 A két fenti közleménnyel ellentétben: VAJDA indulásától fogva szerepel írásaival a lapban. TÁTRAI álnéven az első számban vezércikket ír.

26 Ezt, a soron következő számokban, újabb három vezércikk követi, azonos álnéven.

27 A legtöbb áruló nyomot azonban A rend satyrája fővárosunkban

28 című névtelen tárcája hagy maga után. A mérleg jegyű cikkíró pontosan megjelöli, hol, melyik belvárosi 21. Előfizetési felhívás. - Magyar Sajtó. 1862. dec. 13. 22. i. h. Budapesti Napló. 1897. jan. 29. 23. Magyar Sajtó. 1863. jan. 4., Különféle. 24. Magyar Sajtó. 1863. jan. 11., Különféle. 25. Lapunk s a lapirodalom. 1863. jan. 25., jan. 27. 26. Visszatekintés. = Magyar Sajtó. 1863. jan. 1. 27. Belső élet. TJo. jan. 3., Rágalmak. 1863. jan. 4., Eszménykép. 1863. jan. 10. 28. Magyar Sajtó. 1863. jan. 13. 375