AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: A „halálveszélyes apathia" ellen. (Vajda János 1863-as lapkísérlete.)

utcákban lakott az elmúlt év során, a felsorolt lakcímek megegyeznek a Nővilág szerkesztőjének, VAJDÁnak a lap 1862-es számaiban közölt „szerkesztői szállásai-" val. Mivel bizonyíthatjuk, hogy a TÁTKAI álnevű publicista VAJDA ? Első névvel jegyzett írása után Tátrai többé nem szerepel a lapban. A Tátrai-írások és az 1862-es Vajda-röpiratok feltűnő tematikai azonosságot mutatnak, egyívású probléma-felvetésük is. Olvasásuk közben akaratlanul is a Polgárosodásban írt sorok csengenek fülünkbe: „a 'gutta cavat lapidem' elvénél fogva is — célszerűbb lesz állandósított röpiratban, apróbb adagokban, talán egy hetilapban adnom tovább nézeteimet."

29 Mi hát az igazság VAJDA „betegségével" kapcsolatban? — kérdezheti ezek után az olvasó. Nos, erre ma már nehéz egyértelműen válaszolni. Tematikájuknál fogva elképzelhető, hogy ezek az írások már korábban, a Magyar Sajtó indulása előtt a szerkesztő tarsolyában voltak, hiszen — az Alföld szavaival élve — „egészen általánosságban szólnak."

30 Ám VAJDA konspirálásra mindig kész természetét ismerve, az sem lehetetlen, hogy a lap indulásának első heteiben taktikából vonult „illegalitásba". Úgy vélte: személye kikapcsolásával talán reálisabban mérhető fel a Magyar Sajtó működésének hatása. Politikai és irodalmi ellenfelei is inkább a lap által képviselt elvekkel, mint a mögöttük meghúzódó író személyével bíbelődnek majd. Ilyen elképzelések a későbbiek során sem voltak idegenek tőle. 1865-ben Bécsből kelt levelében írja HECKEN ÄST Gusztávnak: „Én azt hiszem, hogy egy s más nagyobb és felelősségem alatt szerkesztett lapnak, hatalmas fő- vagy segédmunkatársa lehetnék. Nevemmel nem lépnék elő, sőt, ha ön jónak látná, első hónapban teljesen titok maradhatna közreműködésem. A szerkesztőségben nem jelenhetvén meg, csupán cikkeket adnék önnek át."

31 Az álnév mögül természetesen hatásosabban vághatott vissza ellenfeleinek is, és kötetlenebbül szólalhatott fel lapja helyesnek vélt iránya mellett, mint névvel jegyzett, vagy névtelenül írt cikkeiben. * A közvélemény mindenesetre úgy tudja, hogy a Magyar Sajtó főszerkesztője beteg. így nyugtázza az irodalomtörténet is. S mindez fontos szerepet játszik annak bizonyításában, hogy VAJDA tulajdonképpen csak névleges főszerkesztője a lapnak, a valóságos vezér: ZILAHY Károly. Ez az elgondolás főként a ZILAHY művével foglalkozó tanulmányokban jut kifejezésre. KOVÁCS Ferenc Zilahyéletrajzában

32 még mindössze ez áll: „A munkatársak közt a főszerepet kétségtelenül Zilahy vitte, aki kedvenc rovatát, a 'Különféle'-ket vezette most is *** jel alatt. Legönálóbb hírlapírói szereplését is itt, e félévi működésében találjuk, amelynél érdemes megemlítenünk, hogy az első (január) és az utolsó (június) hónapban a szerkesztő betegsége miatt reá hárult a lap vezetése is. Tehát ő adja meg a lap programját és ő búcsúzik el június végével a szerkesztőség nevében a közönségtől. A programot az 1. sz. tárcájában 'Szabad sajtó' c. alatt találjuk." 29. VKrK 6. k. 173. 1. 30. Körültekintés. (1863. jan. 2.) 31. Ismertetését 1. VKrK 6. k. 454. 1. 32. KOVÁCS Ferenc: Zilahy Károly pályája. Zilah. 1901. 55. 1. 376