AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Batári Gyula: Bugát Pál folyóirata, az Orvosi Tár. 1831—1848

Ugyanitt még tiszteletdíjat is ígérnek a szerzőknek. Figyelemreméltó körülmény, hogy BuGÁTék a más nyelven író szerzőket is felszólítják cikkek írására: ,,A más nyelveken írottat pedig átfordítandjuk . . . ha valaki latin nyelven classice kidolgozott munkát tárunkba küldend, annak láttunkban szinte helyet engedendünk.

11 Az abban a korban szokásos szenvedélyes hangú, legtöbbször személyeskedő vitákat megelőzendő kijelentették: ,,,Folyóiratunkat vita helyévé lenni soha nem engedjük, csak merőleg tudományos tárgyak feletti vitatkozások nyerhetnek benne helyet . . . eriticáink is igazságosak ugyan, de mindig szelídek leendenek . . ." Bejelentik azt is, hogy orvostörténeti adalékokat is rendszeresen kívánnak közölni: „nevezetesebb, főképp honi orvosok biográphiáit." BUGÁT Pál 1840-ben igen figyelemreméltó cikkben fejti ki, hogy milyen követelményeknek kell egy hazai orvosi folyóiratnak megfelelni. Ez alkalommal általánosságban is igyekszik az időszaki kiadványok célját, jellegét és a tudomány gyors terjesztésében betöltött szerepét meghatározni. Tanulmánya egyike azon első magyar nyelvű közleményeknek, amelyek a periodikák fontosságát, a tudományos kutatásban elsődleges szerepét hangsúlyozzák. Erről így ír BUGÁT : „A tudományos folyóiratok általában rakhelyei (depositoriumai) az egyes tudományos ismereteknek, mellyeknek nemcsak az olvasók veszik azonnali hasznát, hanem időről időre az egész munkák szerzői is azokhoz folyamodnak: mellyekbe tehát ezen utolsó tekintetből az egész kerek, bevégzett tudományos munkák nyers anyagrészei (matériáiéi) még feldolgozatlanul vannak lerakva."

12 Figyelmet érdemel következő megállapítása: ,,A tudományok serkentésére, terjesztésére, s illendő feszületben tartására a folyóiratok bizonnyal többet tettek, mint az egészen bevégzett munkák; noha más részről azt sem tagadhatjuk, hogy ki csak magát egyedül csak folyóiratokból műveli, az mindenkor felületes marad." Majd a külföldi folyóiratokból átvett anyag, a referálás jelentőségére hívja fel a figyelmet: ,,Az eddig állított egyes eszmék új föltalált és tapasztalt . . . dolgok bizonyítása; vagy megezáfolása; rosszul rendelt eszmék jó rendbe hozása; . . . ezen fő czélain kívül még más hasznai is vannak, úgy a tudomány nem különben mint a levegő, az egész emberi nem közbirtoka lévén . . . azt egyik folyóirat a másikból át vévén, az a számtalan fedezett ösmeretekkel a külföldnek kedveskedik . . ." Hasznos szolgálatot tesznek továbbá a folyóiratok: „hogy az olvasókat minden nevezetesebb elmeműve, legyen az hazai vagy külföldi, így elemeztetvén, ezekből részben kivonatokat részint mutatványokat adnak." BUGÁT rámutat az irodalmi viták jelentőségére is, majd költői hasonlattal szól a szerzők és az olvasók sajátos kapcsolatáról: 11. Orvosi Tár. 1838. 12. sz. (szept. 16.) 187-191. 1. 12. BUGÁT Pál: Az orvosi folyóiratok természete különösen hazánkra alkalmazva . . . = Orvosi Tár. 1840. 1. sz. (jan. 5.) 1-8. 1. 362