AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Batári Gyula: Bugát Pál folyóirata, az Orvosi Tár. 1831—1848

illetve máshol közölt műszavak jórésze ma is használatos. Ilyenek például: kórtan, légcső, láz, műtét, halottkém, végtag stb. Különösen bonctani és sebészeti műszavai bizonyultak szerencsésnek. Más szavai, mint például: dag (doganat), gőg (gége), kér (kéreg), fogancz (foghúzó) stb. viszont később eltűntek.

7 BUGÁT ilyen irányú munkája azért nagy jelentőségű, mert KAZINCZY és más nyelvújítók tevékenysége jobbára csak a szépirodalom területére korlátozódott. 1833-ban a szerkesztők sajnos kénytelenek voltak megszakítani az Orvosi Tár kiadását; kellő érdeklődés hiánya és anyagi okok miatt. A lap megszűnését a következő formában jelentették be: „Olvasóink száma már a múlt évben is fogyván; ez idén pedig, midőn folyóiratunkat többek ösztönzésére folytatnók előfizetőink száma költségeinket sem fedezvén; kénytelenek vagyunk kinyilatkoztatni, ha a megyék orvosai különösen, de általában az egész orvosi rend elébbeni részvételöket meg nem újítják; idő- és pénzbeli áldozatainkat az év végéig ugyan fogjuk folytatólag tenni, de tovább nem. Úgylátszik, korán jövénk még ezen intézetünkkel . . . Pesten, április elején. 1833. Az Orvosi Tár Kiadói."* Ekkor úgy látszott, hogy a magyar orvostársadalom hosszú ideig nem rendelkezik majd magyar nyelvű gyógyászati folyóirattal. így is történik, ha BUGÁT Pál lelkes buzgolkodása, és önfeláldozó támogatók kis csoportja majdnem öt éves szünet után fel nem támasztja az Orvosi Társít. Az első hosszabb életű magyar orvosi szakfolyóirat indulásakor nem tudta ugyan megvalósítani célkitűzéseit, de megteremtette a lehetőséget, hogy a második periódus valóra válthassa azokat. 1838-1848 Az Orvosi Tár 1838-as felélesztésében BUGÁT önzetlen munkálkodásán kívül három jelentős tényező játszott közre. Az első FLÓR Ferenc társszerkesztő jelentős anyagi támogatása. A második az 1837-ben alapított Pest-Budai Orvosegyesület segítsége. Végül STÁHLY Ignác helytartósági tanácsos, országos főorvos támogatása, aki az ország megyei orvosai részére hatvan példányt rendelt meg a lapból.

9 Mindez együtt tette csupán lehetővé, hogy az Orvosi Tár ismét megjelenjék. A lap újraindulásáról így nyilatkoztak a szerkesztők: „Miután első alkalommal az Orvosi Tár 3 évig folytatódott, annak olvasói annyira megfogytak, hogy a szerkesztők kénytelenítettek annak tovább folytatásával felhagyni, azólta ötödfél év folyt le, az Orv. Tár olvasóinak maradéka e részről mintegy elárvulva sinylé az említett folyóirat félbe szakadását, s lelkesebb része kért. . . , hogy hoznók annak kiadását ismét divatba; mit szívünkre vévén . . . elgondolván, hogy tárunk első ízbeni felakadása ólta orvosi közönségünk jóval szaporodott, eltökélettük . . . azt újra folytatni."

10 7. GOETVAY György. Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története. Bp1953. 94-95. 1. 8. Olvasóinkhoz. = Orvosi Tár. 1833. 248. 1. 9. PALLA Ákos: Az Orvosi Hetilap centenáriumi emlékkönyve. Bp. 1959. 10. Az orvosi közönséghez az Orvosi Tár ügyében. = Orvosi Tár. 1838. 12. sz. (szept. 16.) 187-191.1. 361