AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)
IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovics Antal aforizmái
életfontosságú volt. 132 A telepítések során a magyar nép részére új településterületeket tudott biztosítani, s ezzel együtt a réginél jobb egzisztenciális feltételeket is. 133 Aforizmáiból kivehető az is, hogy az uralkodói abszolutizmus ellenhatásaképpen nála is jelentkezett már a népfelségi elvnek kezdetleges formája, ahogyan Lengyelországban is megvolt: a nép fogalmát a nemességre korlátozva. GRASSALKOVICS nem volt híve az önkényuralomnak. „A hol kegyetlen á > Birodalom, ott nem tsak segíteni, de megszánni sem szabad az országot." 13 * Ez is arra vall, hogy ellene volt az önkényuralomnak. Aforizmája alighanem a kegyetlen szigorral kormányzott Poroszországra vonatkozott. GEASSALKOVICS, mint az eddigiekből láttuk, nem volt a túlzott szigor híve: az állam alapját annak morális magatartásában látta. Ez a megállapítása: „A^ vétkek, ha nem büntettetnek szaporodnak, és ha Szem le-hunyva meg-engettetnek, köz nyavalyává válnak" 135 — arra enged következtetni, hogy korának fő problémáját az elkövetett bűnök megtorlatlanul maradásában látta. Elsősorban azokra a hivatali visszaélésekre gondolhatott, melyek ekkor már súlyosan nehezedtek a közéletre, s az abszolutizmus kiterjedésével egyre inkább elharapóztak. Ezek ásták alá a társadalmi rendnek azt a hierarchiáját, melyben GEASSALKOVICS is hitt, s amely rend csúcsán a jó és igazságos, vagy legalábbis a közhit szerint erre törekvő uralkodó állt. Észrevette, hogy a hagyományos társadalmi rend, amelyben élt, s amelynek feltétlen őrzője volt, már bomlóban van. Ezt a szétesést ő a közvélemény egysége hiányának tulajdonította, amit Magyarországon is lépten-nyomon tapasztalnia kellett, és méginkább a Habsburg-birodalomban. Ezért sóhajt fel nosztalgikusán, a szemében sokkal stabilabbnak látszó Franciaországra gondolván: „Szerentsés Váras az, melynek kapujára igazán reá-metzhetni, a!mi Paris Kapuján olvastatik: Egy hit, egy törvény, egy király" 136 GEASSALKOVICS jól tudta, hogy az állam ereje és az alattvalók boldogulása nem, vagy legalábbis nem elsősorban az uralkodó személyétől, annak adottságaitól és jellemétől függ. A fejlődés ezen túlhaladt. A 18. századi Európában már szinte mindenütt hivatalnokállamokat láthatott, melyek az uralkodó intencióit a hivatali hierarchia apparátusán keresztül juttatták érvényre. A hibásan működő szervezetben sokszor teljesen elvesztek a közjóra irányuló eredeti szándékok és törekvések, s nem maradt más, mint a különböző fórumokon működő emberek ravasz, sőt erőszakos kapzsisága, amely a társadalom tekintélyi elvét bomlasztotta és előkészítette a hagyományos rend bukását. Felismerte, hogy a hivatalnokállamban kulcskérdés az, hogy milyen a tisztviselői kar morális magatartása: „Boldogabb sorsban vagyon az a' Birodalom, a' hol gyenge, és értetlen fejedelem alatt okos tanátsúák és jó erköltsűek emeltetnek a' tisztséggekre, hogy sem a'hol jó fejedelem alatt oktalanok, és rosszak a' tisztek." 137 Tisztában volt azzal is, hogy a hivatalban nem elég a morálisan feddhetetlen magatartás, hanem feltétlen követelmény a hozzáértés, a szakszerűség is. De taktikus és a maga hasznát kereső énje ismét felülkerekedett a moralistával szemben, mikor 132. SCHÜNEMANN, Konrad : Österreichs Bevölkerungspolitik unter Maria Theresia. Bd. 1. Berlin, é. n. 229—230. p. 133. Uo., 110-111. 1. 134. OSZK, 111/69. 135. 11/23. 136. IV/98. 137. IV/96. 341
