AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovics Antal aforizmái

azt írta: „Nagyon ártunk ellenségeinknek, ha őket óllyan hivatalokra segittyük, a? ámellyékre elégtelenek; mert elégtelenségek miatt gyalázattyokra, s károkra válik az elő-menetel",

138 Az állás tekintélyét védelmezte a méltatlan betöltéssel szemben. „Midőn az érdemetlen ember tisztességes hivatalra emeltetik, nem az illyetén ember ditsőittetik, hanem á* hivatal kissebbittetik, és megmotskoltaUk

,:

'.

139 Hogy konkrétan kire gondolt GRASSALKOVICS, mikor ezt írta, nem tudjuk. Talán régi ellenségére, KHEVENHÜLLER főudvarmesterre,

140 vagy valamelyik udvari méltóságra, aki a magyar dikasztérium magas állású tisztviselője volt. De lehet az is, hogy csak általánosságban szólt. A hivatal szempontjából történő értékelésről tanúskodik az a mondása is, amely az előbbinek bizonyos értelemben fordítottja: „A'ki valamely hivataliul meg-válik, és helyébe elégtelenebb, 's alább való tehetségű ember helyeztetik, amannak ditsőségére szolgál; mert meg-esmérik, mit vesztettek az ő személyével".

1

*

1 GRASSALKOVICS tehát a hivatalviselésnél fő szempontként az alkalmasság elvét vallotta. Az alsóbb állásokban ez az elv többnyire már általánosan elfogadott volt, de a magasabb állások betöltését — nemcsak idehaza, egész Európában — a királyi kegy sokszor az alkalmasság, a közérdek teljes figyelmen kívül hagyásával intézte. GRASSALKOVICS az uralkodótól azt kívánta, hogy a főbb tisztségekre is alkalmasokat nevezzen ki.

142 Az a mód, ahogyan a Magyar Kamara személyzeti viszonyait intézte, mutatja, hogy jól átgondolt szempontok szerint válogatta meg embereit.

143 De ismerte a hivatali életnek azt a problémáját is, mely éppen a legjobb munkaerőket sújtja: a helyükön nehezen pótolható érdemes tisztviselők előmenetelének mesterséges megakadályozását. Ezt fejezte ki: „Sokaknak hivatalylyokban tett jeles érdemei nagyobb hivatallyokra szerentséjenek gátlói, mivel az eddig viselt hivatalra olly alkalmatos személy talán nem találtatik, azért az ilyen érdemes ember attul meg nem szabadulhat *s nagyobbra nem mehet".

1

** Önmaga sok szorgalmas hivatalnokot segített érvényesüléshez. Nem hallgatta azonban el, hogy a hivatali előmenetelhez ügyeskedésre is szükség van. „A'ki valamely hivatalban állandó akar lenni, irigyeinek-is hasznát kell keresni".

1

*

5 Kerülte az ellenségeskedést, barátságos arcot mutatott mindenki iránt. Ennek is része lehetett benne, hogy haláláig a Kamara élén tudott maradni, noha ellenfeleinek hatalma egyre nőtt. GRASSALKOVICS, bár a gyakorlatban nyilván sokszor „tettette" magát, őszintén gondolta azt, amit leírt. Némely gondolatai ellentmondásosak, ámbár ez minden írónál, minden gondolkodónál előfordul. Oka talán hangulati elemekben kereshető. A kamaraelnök is némelykor könyörtelen őszinteséggel leplezi le önmagát, „Az elmének, valamint az üdőnek, ködös és homályos napjai vágynak. Innen származik, hogy némely napokban mindenre alkalmatosabb az ember, némelylyekben pedig ostoba".

1

*

6 Ámde emögött a céltudatos, számító, gyakran utilitarista 138. 111/95. 139. 11/51. 140. ZÁVODSZKY, i. m. 76. 1. 141. OSZK 111/38. 142. 11/15. 143. HERZOG József: A magyar kamarai levéltár története. = Levéltári Közlemények. 1928. 2-4. 1. 144. OSZK Hl/86. 145. m/14. 146. H/8. 342