AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovics Antal aforizmái

Grassalkovics Antal aforizmái FALLENBÜCHL ZOLTÁN Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában egy kisformátumú, szerény külsejű 18. századi kötetecske található, mellyel eddig a szaktudomány keveset foglalkozott, pedig megérdemli a figyelmet, mert az akkori Magyarország egyik igen jelentős gazdasági és politikai közszereplője, GRASSALKOVICS Antal hétszemélynök és kamaraelnök egyéniségének megismeréséhez szolgáltat kulcsot. GRASSALKOVics-csal történetíróink közül már többen foglalkoztak. Mindazoknak, akik az 1720 és 1770 közti időszakot csak némileg behatóbban tanulmányozták, okvetlenül meg kellett ismerkedniük működésével. így a köztudatban róla kialakult — meglehetősen elnagyolt — kép, a MÁRIA TERÉZIA korabeli hatalmasságnak külső tevékenységéből, annak hatásaiból szűrődött le. „Barokk főúr", „nagy gazdaságszervező", „a magyar feudalizmus legkeményebb képviselője" — csupa általánosítások, melyek bizonyos fokig helyt is állnak. Közszereplő egyéniség magatartása azonban legjobban akkor érthető meg, ha naplófeljegyzések, vagy reflexiók maradnak fenn tőle. GRASSALKOVICS Antal esetében abban a helyzetben vagyunk, hogy mardtak fenn ilyenek. GRASSALKOVICS Antal az általánosan elfogadott adatok szerint a Nyitra megyei Ürményben született 1694-ben. Szegényes diákkorában a közszájon járó hagyomány szerint a ferencrendiek adtak neki ennivalót (jusculum). Családjának múltja meglehetősen bizonytalan; a genealógiai irodalom, bár nem keveset foglalkozott e kérdéssel, nem jutott messzire.

1 Kétségtelen, hogy GRASSALKOVICS „Selfmademan" volt, 1716—1720 között budai kincstári ügyészként működött; lehet, hogy már ekkor felfigyelt a neoacquista és a fiskus rendezetlen birtokjogi ügyeiben rejlő lehetőségekre. 1720-ban királyi jogügyigazgató lett; mint ilyen egy évtizeden át volt hivatalban, s ekkor szerezte birtokait is; ezt hivatali állása tette lehetővé. Ebben az időszakban ti. a hivataloknál még az a szemlélet érvényesült, hogy a hivatal elfogadása tulajdonképpen vállalkozás, a vállalkozónak pedig szabad az uralkodó szolgálata mellett a saját hasznát is néznie, ha a kettő nem kerül összeütközésbe. GRASSALKOVICS birtokszerzésének is ez adta a jogszerűség látszatát, hogy túlnyomórészt lakatlan és műveletlen puszta területeket igyekezett megszerezni, s a rajtuk végzett kultúrmunkával hasznosítani az állam számára. 1. NAGY Iván: Magyarország nemes csatádat. 4. köt. (Pest 1857) 466. 1.; Gothaisch-general. Taschenbuch Jg. 73 (1836) 107.1., Jg. 85. (1848) 129.1.; ZÁVODSZKY Levente: A Grassalkovicsok. = Turul. 1931. évf. (Klny. is). 21* 323