AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovics Antal aforizmái

Természetesen elsősorban a saját érdekét nézte, de az is bizonyos, hogy a céltudatos irányító munkával — amiben nagy segítségére volt hivatali rangja és tekintélye — a területek értékét megsokszorozta. A Rákóczi-szabadságharc leverése után elkobzott, háramlás útján megüresedett, vagy a magyarországi megtelepedésről lemondó német uraktól feladott birtokokat egyaránt igyekezett megszerezni.

2 Mikor 1731-ben királyi személynök lett, már gazdag földesúr volt, amikor pedig 1748-ban MÁRIA TERÉZIA bizalmából a Magyar Kamara elnöke lett, egyike volt a leggazdagabb, legbefolyásosabb hivatalviselő nagybirtokos főrendeknek. Ügyessége révén viszonylag hamar, harmincnyolc éves korában a főnemesek sorába jutott. A bárói címért 1732-ben folyamodott

3 és azt még ez évben meg is kapta.

4 A báróság nemcsak a személynöki állásban szerzett érdemeiért illette meg, hanem hihetőleg elsősorban az ,,impopulatio"-ban elért eredményekért. Személynöki szolgálatait GRASSALKOVICS később a grófi címmel fizettette meg, amit 1743-ban nyert el. Kamaraelnökségének harmadik évében újabb érdemeiért a koronaőri címet is megkapta. Az 1741. évi országgyűlésen egyike volt azoknak, akik a ,,Vitám et sanguinem" jelenetét megrendezték.

5 Kamaraelnöki évei alatt vezető szerepe volt a telepítésekben.

6 A gyakorlati kivitelt azonban szívesen átengedte az energikusabb COTHMANX Antalnak. Annál aktívabb volt — különösen a későbbi időszakban — hivatalának belső ügyintézésében és a magyar korona érdekeinek érvényesítésében, néha az Udvari Kamara és az összbirodalom érdekei ellenére.

7 Az állások betöltésénél a magyar nemeseket pártfogolta, és gondosan ügyelt a dikasztérium hagyományos jellegének fenntartására. A háramlási jogokban a magyar korona érdekeinek biztosítására ügyelt, célja a fennálló birtokjogoknak a fiskus számára könnyen áttekinthető és pontos nyilvántartása volt. Ez magyarázza meg a kamarai levéltár felállítására és fejlesztésére irányuló törekvését. Az államtanácsban észrevehetően nemigen kedvelték, noha tisztelettel nyilatkoztak róla.

8 Benne látták a reformok egyik ellenzőjét.

9 Hitelműveletei kevéssé 2. L.: ÉBLE Gábor: A debrő-parádi hitbizományi uradalom története. = Századok. 1909. 115—128. 1. és ua.: A debrői uradalom birtoklási története. Bp. 1909. 3. ALDÁSY Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címereslevelei 1200—1868. 1. köt. (Bp. 1904), 463. 1. 4. MARSOvszKY-gyűjtemény, 63. 1.; Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Fol. Lat. 319.; Országos Levéltár, Magyar Kancellária Levéltára, Libri Regii Tom. XXXVI. fol. 762 (Laxenburg, 1732 máj. 26) 1. ÁLDÁSY i. m. 5. köt. (Bp. 1939) 138. 1. Tehát nem 1736-ban, mint azt SZINNYEI nyomán a Magyar Életrajzi Lexikon I. köt. 618. lapon állítja. 5. y. s.: Közlemények a hédervári Viczay-levéltárból. = Századok. 1897. 796. s köv. lapok. 6. SCHÜNEMANN", Konrad

: Österreichs Bevölkerungspolitik unter Maria Theresia. Berlin, é. n. 106—112. 1. és ua.: Zur Bevölkerungspolitik der ungarischen Stände. = DeutschUngarische Heimatsblätter. 1930. 115. 1. 7. GRASSALKOVICS az ügyintézés szolgálati útját sem tartotta tiszteletben, ha a Magyar Kamara és ezzel a magyar koronajavak érdekéről volt szó. L. HERZOG József: A magyar kamarai levéltár története. = Levéltári Közlemények. 1928. 184—186.1. 8. HATTGWITZ némileg rosszallóan jegyezte meg róla: „Ein kluger und feiner Kopf . . . der Nation stark zugethan" (1762) 1.: EMBER Győző: Der Österreichische Staatsrat und die ungarische Verfassung 1761 — 1768. I. = Acta Historica. 1959. 343. p. 9. ECKHART Ferenc: A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon Mária Terézia korában. Bp. 1922. . * 324