AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Joannes Manlius könyvkötői tevékenysége

11. Schramm, Johann: Fasciculus historiarum, das ist Historien und Exempel

. . . Leipzig 1589 Zacharias Berwaldt, Hennig Gross. — 2° Güssing 3/217 BATTHYÁNY németújvári könyvtárával kapcsolatban megállapítható, hogy a MANLITTS által kötött könyvek közül legtöbbet, szám szerint hetet 1589-ben nyomtattak, további kettőt pedig 1588-ban. Miután BATTHYÁNY Boldizsár, akinek a neve a kötetek egy részén fel van tüntetve, 1590-ben meghalt, jogos tehát a feltételezés, hogy e kötéseket MANLITTS — legalább is többségükben — 1589 végén vagy 1590 elején készítette. Ez egyben magyarázatul is szolgálhat arra a legutóbbi időkig ismeretlen körülményre, hogy MANLITTS 1589-ben rövid időre visszatért Nómetújvárra. Alig egy évtizede került elő az „Österreichische Nationalbibliothek" gyűjteményéből egy német nyelvű kis nyomtatvány, amely címlapján az 1589. évszámot, kolofonjában pedig a „Giessingen durch Hans Mannlin" megjelölést viseli.

9 Miután egyrészt a nyomdász 1587-től 1592-vel bezárólag Monyorókeréken dolgozott, másrészt mind a város, mind MANLITJS neve szokatlan formában van feltüntetve a kiadványon, felmerült és mai napig sem aludt el a gyanú, hogy az évszám talán egy korábbi, ma már ismeretlen első kiadást jelöl.

10 A betűtípusok alapján azonban semmi okunk kételkedni abban, hogy a nyomtatvány MANLITJS sajtója alól került ki 1589-ben (RMNy 634). A fentiekben kifejtett könyvkötői tevékenység elfogadható magyarázatot ad arra is, hogy MANLITJS BATTHYÁNY Boldizsár Németújvárott őrzött könyvtárához tért vissza átmenetileg Monyorókerékről. Sok fejtörést okoz a nyomdászattörténettel foglalkozóknak, hogy vajon miből is tudtak a régi korok nyomdászai megélni, hiszen a ma ismert kiadványaik számát és terjedelmét figyelembe véve szinte elképzelhetetlen, hogy azok előállítása elegendő létalapot biztosított volna számukra. így tehát jogos az a feltételezés, hogy ma már nagyon sok régi kiadvány nem ismeretes. A fenti példa azonban jó tanulság arra, hogy a megélhetés forrását általában nem egyedül a nyomtatás képezte. MANLITTS tehát a nyomtatás mellett a könyvkötéssel, sőt mint a később ismertetendő naptárak egy része bizonyítja, könyvkereskedéssel is foglalkozott, így nem kell azt gondolnunk, hogy nyomdászok teljes munkaidejét kizárólag nyomtatványok előállítása töltötte ki. MANLITTS 1589—90. évi datált és ma ismert könyvprodukciója bizony elég szegényes: egy 12-rét alakú 204 leveles (RMNy 630), egy nyolcadrét alakú 40 leveles (RMNy 634) és egy további 63 leveles (RMNy 647) kiadvány. Ez összesen 47 ívet tesz ki, ami két évre sehogy sem biztosítja egy akár milyen szerény könyvnyomtató műhely gazdaságos működtetését. Ha azonban ez kiegészül a BATTHYÁNY Boldizsár könyvtára számára végzett jelentős mennyiségű könyvkötéssel és a beszerzett művek legalább egy részének könyvkereskedői forgalmazásával is, akkor MANLITTS megélhetése már sokkal inkább biztosítottnak látszik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy műhelyéből ezekben az években már nem kerülhetett ki ma már ismeretlen más sajtótermék. Szinte biztos, hogy igen, hiszen a ma ismert 16. századi hazai nyomtatványoknak mintegy a fele, csak egyetlen, vagy csak töredékes példányból ismeretes.

11 9. Magyar Könyvszemle. 1964. évf. 165—166. 1. 10. Vö. 1. jegyzet 28. 1. 11. Magyar Könyvszemle. 1966. évf. 64. 1. 20 305