AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Joannes Manlius könyvkötői tevékenysége

Jogos a feltételezés, hogy MANLIUS kiadványainak legalább egy részét saját maga be is kötötte. Ennek ellenére — amint erről már fentebb is szó esett — eddig mindössze három ilyen példány került elő. Ennek a viszonylag kis számnak részben az a magyarázata, hogy MANLIUS nyomtatványainak — akárcsak a többi magyarországi könyvnek — jelentős része nem korabeli, hanem újabb kötésben maradt fenn. A nyomtatással egyidős kötések egy része kivitele alapján viszont nem tulajdonítható MANLiusnak. Érdekes módon éppen ezekre a kötésekre figyelt fel mind GULYÁS Pál, mind FITZ József. GULYÁS

12 szerint: „A budapesti Egyetemi Könyvtár egykorú aranyozott pergamenkötése (RMK II 212) valószínűleg MANNEL könyvkötőműhelyéből került ki. Az előtábla közepét babérkoszorúba foglalt medaillon tölti be, mely Jézus megkeresztelését ábrázolja. A hátsó tábla közepét a megfeszített Krisztus képe díszíti Mária és János között. Ez utóbbi igen hasonlít az Országos Széchényi Könyvtár Avenariusát (RMK 1272) díszítő hasonló tárgyú bélyegzőhöz, bár nem azonos vele." A két említett példány

13 összevetése azonban teljesen negatív eredményre vezetett: egyetlen bélyegző sem azonos sem a két példányon, sem az összes többi ismert Manlius-kötésen előfordulókkal. FITZ GuLYÁsra hivatkozva

14 arról írt, hogy GULYÁS MANLIUS ,,könyvkötéseit hasonlította össze, s egyező könyvkötői gyakorlatot látott rajtuk. Vaknyomásúak és előtábláik medaillonjában az Atyaisten, hátsó tábláikon a hárfázó Dávid király képe látszik." A GULYÁS által feltételezett „egyező könyvkötői gyakorlat" sajnos, szubjektív és nem rendelkezett bizonyítóerővel, mint erről a fentiekben már szó volt. A FITZ által leírt kötés az OSZK egyik példányán (RMK II 184) valóban fellelhető, de máshol és más kötésen nem. A két medaillonon kívül a kötéstáblák sarkaiban előforduló növénydísz ismeretlen a biztosan MANLIUS által készített kötéseken. Ezek szerint tehát mind GULYÁS, mind FITZ inkább csak megsejtették, semmint bizonyították MANLIUS könyvkötői tevékenységét. Visszatérve a Manlius-kiadványokra, az eddig átvizsgált gyűjteményekben őrzött példányok többsége modern kötésben van. A korabeli kötésben fennmaradtak közül MANLIUS bélyegzői csak három tábláin voltak egyértelműen felismerhetők és azonosíthatók. Ezek a nyomtatás időrendjében a következők: 1. Schreibkalender . . . auff das Jar . . . MDLXXXIIII. Gestelt durch M. Georgium Caesium Rotenburgensem. Güssing [1583] Mannel. (RMNy 537) Sopron, városi levéltár naptárgyűjtemény 2. Beythe István: Az evangeliomok magyarázata... — Eztendö által való vasárnapi epistolák ... — Az zentök fö inepiiröl való evangéliumok . . . Nymot Vij Varat 1584 Manlius. (RMNy 552—554) Budapest, MTA Könyvtára RMI 8

r 580 3. Skryarich. Blasius: De agno paschali... Varasdini 1587 [Manlius], (RMK II 199) Budapest ELTE Könyvtára RMK II 23 Korban tehát ez a három kötet is a fentebb már tárgyalt németújvári csoporthoz tartozik, hiszen a nyolcvanas években készült. Időben egészen különválik 12. Vö. 2. jegyzet 219. 1. 13. Bp. ELTE Könyvtára RMK II 25. és Orsz. Széchényi Könyvtár RMK I 272. jelzettel. 14. Vö. 4. jegyzet 267. 1. 306