AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Farkas László: Szervezeti, ügyrendi és olvasószolgálati szabályzatok a kiegyezéstől az első világháború végéig. 1867—1918

foglalkozik ezzel a kérdéssel, és pedig a tudományos kutatás érdekeire való hivatkozással. Változást jelentett a korábbi szabályzathoz képest az, hogy a gyűjtési feladatok felsorolásánál — az 1889. évi ügyrend sorrendjével megegyezően — a nyomtatványok kerültek az első helyre; és figyelemre méltó az a tény, hogy az új szabályzat szövegében a nyomtatványok gyűjtésénél elmaradt a kötelespéldány törvényre, az 1897. évi XLI. tc-re való hivatkozás. Ez talán azt a célt szolgálta volna, hogy hangsúlyt kapjon a hazai nyomtatványok gyűjtésénél a teljességre való törekvés, függetlenül attól, hogy milyen mértékben érvényesül a gyakorlatban a kötelespéldányok beszolgáltatását elrendelő törvény. A hírlapkönyvtár elnevezése az új szabályzatban: „hírlaptár" (50. §). A korábbi gyakorlat e tekintetben is ingadozó volt. Külön szakasz (52. §) szabályozta az új szabályzatban az örökletéteményképpen átvett családi levéltárak kezelését és használatát.

26 Részletesen szabályozta az új szabályzat az állományrevízió kérdését. Az 53. §. szerint: ,,A könyvtári anyag általános revíziója, mely elsősorban a nyomtatványi osztályra terjed ki, ötévenként megy végbe. A revízió tartama alatt a könyvtár használata korlátozva van. Ez általános revízió és az erre a célra felfogadandó kisegítő személyzet költségei az állami költségvetésben nyernek fedezetet. — Részleges revíziókról a mutatkozó szükséghez képest az osztályvezető gondoskodik. Revízió idején az illető könyvtári szak a közönség által nem használható. — Úgy az általános, mint a részleges revízió eredményéről az osztályvezető az igazgatónak jelentést tesz." A kéthavi — július és augusztus — nyári szünet az új szabályzat szerint is a revízióra és a tisztogatásra szolgált (55. §. 1.), s ebből következik, hogy nemcsak a részleges revíziókat, hanem az ötévenkénti általános nagy revíziót is lehetőleg a nyári szünidőben kellett elvégezni. Igen fontos volt az új szabályzatnak az a rendelkezése, hogy az általános állományrevízió költségeiről az állami költségvetésben külön kellett gondoskodni; ezek a kiadások tehát nem terhelték a könyvtárnak, illetve a nemzeti múzeumnak — egyébként ugyancsak az állami költségvetésbe felvett — rendes évi költségvetését.

27 Az 1909. évi szabályzatnak a könyvtári állomány kölcsönzésére vonatkozó rendelkezései szóról szóra azonosak a korábbiakkal. Nagyjában megegyeznek az előző szabályozással az olvasóterem használatára vonatkozó előírások is. Itt azonban mégis voltak bizonyos változtatások a korábbi rendelkezésekhez képest. Ezek között talán a legjelentősebb volt az olvasóterem nyitvatartási idejének meghosszabbítása. Az új szabályozás szerint az olvasóterem hétköznapokon általában 9-től 4 óráig, s csak szombaton volt 9-től l-ig nyitva (55. §. 1.), szemben a korábbi szabályozás minden hétköznapon egyformán 9-től l-ig tartó nyitvatartási idejével. Ezt a nyitvatartási rendet egyébként a könyvtár — mint azt korábban említettük — már 1904 októberében bevezette. A tudományos kutatómunka elősegítését szolgálta az új szabályzatnak az az intézkedése, mely szerint a tudományos kutatók, ha óhajukat a könyvtár 26. Ezt a kérdést később — 1914-ben — egy külön miniszteri rendelet szabályozta: Szabályzat a családi levéltáraknak a M. N. M.-ban való letéteményezésére és kezelésére; 78.077 /1914 Vkm. sz. r. Hiv. Közlöny 1914:26, szám. 27. Az OSZK általános állományrevíziójának külön költségeire az 1900., az 1905. és az 1911. évi állami költségvetésben 2000—2000 Korona volt előirányozva. Lásd: Indokolás a Vkm. 1911. évi költségvetéséhez, 140. lap. 294