AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Farkas László: Szervezeti, ügyrendi és olvasószolgálati szabályzatok a kiegyezéstől az első világháború végéig. 1867—1918

A továbbiakban az Általános rész a tisztviselők negyedévi jelentéseire, a raktárak kezelésére, illetve biztonság katalógusok, szakrepertóriumok, indexek használatára, s végül a szabadságolások rendjére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazott (8—13. §§). Az ügyrend II. fejezete „Igazgatás" címszó alatt, összesen két szakaszban (14—15. §§) a könyvtár felelős vezetőjének, az „őr"-nek a feladatait szabályozta sokkal kevesebb részletességgel, mint az 1889. évi szervezeti és szolgálati szabályzat idevonatkozó (20—34. §§) rendelkezései. ,,A könyvtár használata" című III. fejezet két alcímre tagolva tartalmazta A) a helybenolvasásra és B) a külső kölcsönzésre vonatkozó szabályokat; ez utóbbi részben jóformán csak megismételve a szervezeti és szolgálati szabályzat (48. §) rendelkezéseit. A helybenolvasásra vonatkozó szabályok dokumentum-fajtánként voltak csoportosítva, tehát külön-külön a) a nyomtatványok, b) a kéziratok, c) az okiratok és d) a hírlapok használatára vonatkozó rendelkezések. Valamennyi dokumentum-fajta tekintetében korlátozta az ügyrend az egyes olvasók részére egy alkalommal kiadható mennyiséget (17. §). A kéziratok és okiratok használatát az ügyrend ezenfelül tartalmi szempontokból is korlátozta. „Oly kéziratok azonban, melyek élő személyekre vagy a közelmúlt történelmi eseményeire vonatkoznak, s azok felhasználását tudományos szempontok nem igazolják, ki nem adhatók" (19. §). Az okiratokra vonatkozóan pedig: „ . . . újabb, 1840. éven inneni levéltári anyag használhatásához azonban a múzeumi igazgató írásbeli engedélye szükséges" (25. §). A Kézirattár és a Levéltár anyaga csak tudományos kutatás céljára és a levéltári anyag csak az erre kijelölt dolgozóteremben volt kiadható (17., 19., 26. §§). Ugyanilyen feltételhez volt kötve a hírlapok használata is (28. §). A kötetlen hírlap-évfolyamok azonban egyáltalán nem voltak kiadhatók, egyes számok pedig csak kivételesen, a könyvtárőr engedélyével (29. §). A külső kölcsönzések szabályozásánál — mint arról már szó volt — az Ügyrend tulajdonképpen csak megismételte a szervezeti és szolgálati szabályzat rendelkezéseit. Mégis, azokon túlmenően szigorúan tiltotta a segédkönyvtárak anyagának kölcsönzését (33. §), és csak kivételesen — a múzeum igazgatójának engedélyével — tette lehetővé a hírlapok kölcsönzését, hivatkozva arra, hogy azok általában egyedi példányok (35. §). Legterjedelmesebb része az 1889. évi ügyrendnek a „Munka beosztás és kezelés" című IV. fejezet (37—56. §§). Ez a fejezet szervezeti egységenként szabályozta a beosztott tisztviselők és egyéb alkalmazottak munkakörét, elvégzendő, feladatait. A 37. § szerint: „A nyomtatványok osztályában [a 2. § szóhasználata szerint: Könyvtár!] állandóan foglalkozik 3 segédőr, 1 gyakornok, 1 laboráns [tulajdonképpen: gondnok!] és a szükséghez képest ideiglenesen: alkalmazott s váltakozó számú napidíjas a következő munkakörrel: a) Egy segédőr vezeti a cím tarozást, szerkeszti a szakrepertóriumokat a fennálló rendszer alapján, kezeli a kötésre kiadott könyvek naplóját. . .; végrehajtja a szakok revízióját egy szolga vagy írnok segédkezése mellett az arra kijelölt nyári szünidő alatt, jegyzéket készít a revideált szak hiányairól, a hiányokat lehetőleg felderíti, s a foganatosított revízióról a könyvtárőrnek jelentést tesz; felügyel a könyvtár egész állományára és a nyomtatványok bibliographiai segéd- és szakkönyvtárára. b) Egy segédőr vezeti a könyvek megrendelési naplóját, eszközli a könyvtárőr által kiszemelt művek megrendelését, figyelemmel kíséri a magyar irodalom terén megjelent munkákat, a be nem küldött kötelespéldányok felől jelentést tesz a könyvtárőrnek, végzi a, 290