AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

Haraszthy Gyula: Gombocz István 1921—1973

ban és leghívebben tudja szolgálni. 1947-ben a Külügyminisztérium munkatársa lett, majd féléves hollandiai ösztöndíjat kapott. 1949-ben a bukaresti magyar követség attaséjaként dolgozott, 1950/5l-ben pedig a Külügyminisztérium jogi és konzuli, illetve nemzetközi jogi osztályára nyert beosztást. Innen került át 1951 végén az Országos Levéltárba, majd a következő év elején intézményünkhöz, az Országos Széchényi Könyvtárba. Az, hogy pályát változtatott, tulajdonképpen csak látszat volt. GOMBOCZ István csakhamar a Nemzeti Könyvtár ún. Nemzetközi Kapcsolatok Osztályára került, melynek rövidesen — 1957-től — vezetője lett. Már az ő munkájának látható eredményeképp nyilvánították az osztályt Nemzetközi Csereszolgálattá, s ennek kapcsán országos csereközponttá. így, ebben a keretben vált e kiváló jogász a magyar művelődésügy, a hazai és nemzetközi könyvtári élet egyik vezető diplomatájává. Gombocz István rendkívül sokat tett az Országos Széchényi Könyvtár külföldi kapcsolatainak fejlesztése érdekében. Munkája eredményeképp a könyvtár immár 60 ország 450 intézményével áll cserekapcsolatban, s 120 magyar könyvtár számára továbbítja a külföldi könyveket és folyóiratokat. Különösen sokat fáradozott azon, hogy a külföldi hungarikumokat begyűjtse a Nemzeti Könyvtár számára, s ugyanakkor a világ minden tájára eljuttassa a magyar tudomány és irodalom termékeit. Személyében a nagy műveltségű, széles horizontra látó könyvtáros a haza és a nagyvilág tudománypolitikai, művelődéspolitikai szolgálatát úgy hozta szintézisbe, hogy igazi humanistaként mindig azt kutatta, ami összeköt, nem pedig azt, ami elválaszt. így lett ragyogó értelmében és fáradhatatlan tevékenysége nyomán a kiadványok cseréje a népeket és művelődéseket összekötő híd, s ő maga ennek az emberhez és tudóshoz méltó szép szolgálatnak igazi nagykövete. De így vált nemzetközileg is a magyar könyvtárügy egyik legismertebb és legelismertebb reprezentánsává. Kezdettől fogva aktívan vett részt a Magyar Könyvtárosok Egyesületének munkájában; s mint elnökségi tag, az IFLA-val — a Könyvtárosegyesületek Nemzetközi Szövetségével — kapcsolatos ügyek felelőse lett. Nemzetközi tekintélye olyan nagy volt, hogy az IFLA Kiadvány csere Bizottsága előbb a titkári funkció ellátásával bízta meg három évre, majd három évig elnöke volt ennek a testületnek. E megbízatását 1972-ben, a budapesti LFLAkonferencián újabb három évre hosszabbították meg. De nemcsak az IFLA, hanem az UNESCO is igénybe vette munkáját, szolgálatát. A Magyar UNESCO Bizottság egyik legaktívabb tagjaként dolgozott az UNESCO nemes céljainak érdekében; azok közé tartozott, akiket e világszervezet legjobb hazai munkatársaiként tart majd nyilván a művelődésügy és tudománypolitika története. Mindeme érdemeiért kormányzatunk a „Szocialista kultúráért" kitüntetésben részesítette. Az elmúlt két évtizedben Gombocz István számos ország, többek között Anglia, Ausztria, Bulgária, Jugoszlávia, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió könyvtáraiba, nemzeti csereközpontjaiba és tudományos intézeteibe látogatott el. -Szavát, érveit Európában, de kontinensünkön túl is értették, értékelték. De ha magánemberként szabadságra utazott: akkor is kutatta az együttműködés, a kapcsolatok teremtésének minden lehetőségét. Bármerre járt is, a 26