AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

Haraszthy Gyula: Gombocz István 1921—1973

könyvtárak látogatása, a tudósok, írók, szerkesztők, könyvtárosok felkeresése útiprogramjába tartozott. Tudományos munkássága, értekezései, cikkei, bibliográfiái, kritikái — számuk több mint százhúsz — mind a nemzetközi összefogás nagy ügyének szolgálatában íródtak és kerültek publikálásra. A belső témakör az Országos Széchényi Könyvtár cseréjének ügye, annak minden nemzetközi problémája; a következő a szomszédos szocialista országok hungarika kérdéseinek vizsgálata; majd egy újabb kör: Európa és e haza kapcsolata; végül a számára is kitáruló „nagyvilág", a fejlődő, haladó népek és országok még tágabb közössége. Pontossága, filológiai hitelessége szinte közmondásszerű volt. Évkönyvünk számára készült, ma már posthumus tanulmányát: az IFLA Nemzetközi Kiadványcsere Bizottságának negyven éves működését ismertető összefoglalását is a megbízható adatfeltárás, a tiszta értelem, a minden elfogultságtól mentes gondolkodás jellemzi. Hazafiság és nagyvilágiság, műveltség, jogi ismeretek, lenyűgöző nyelvtudás, a valóságot figyelő okos magatartás, a jog feltétlen tisztelete, az emberi kapcsolatokba vetett hite voltak azok a fényes csillagok, amik útján irányították. És mi kellett még ehhez? Szorgalom, kitartás, akaraterő, olyan szervezőképesség, amivel kevesen rendelkeznek. És becsület, szerénység, jóság. Mindaz, ami benne, Gombocz Istvánban testet öltött. És ezek után milyen módon emlékezünk róla mint munkatársról, vezetőről ? Szolgálatkész volt, segítő szándékú. Példamutató a türelemben, a humanista megértésben. A közösség — amit maga körül formált — erre az igazi emberségre emlékezik vissza legmelegebb szívvel, értő értelemmel. S amikor jó barátunkra, feledhetetlen munkatársunkra, Gombocz Istvánra emlékezünk, legméltóbban Illyés Gyula szavaival vehetünk tőle búcsút: „Ilyesmi a mi dolgunk is. Ápolni, továbbfejleszteni az egészséges, szabad közösséget, amelyben a magyar nyelv kerengeti az embervédő eszméket, nemcsak annak a tizenötmillió embernek, akiket a tüzetes statisztikák magyar anyanyelvűnek rubrikáznak: mindenkinek, aki — bármely nép fiaként — magyarul is ért ... A patrióta jogot véd (voltaképp nem is a maga népéét, hanem az Emberét, az Emberiségét)." Ilyen értelemben volt Gombocz István a nemzetközi kapcsolatok gondolatának harcosa, szolgálója. Szíve fiatalon szűnt meg dobogni, de eszményei, eszméi tovább élnek. Ez az ő öröksége: ezt hagyta az ittmaradottakra, a későbbi generációkra. Haraszthy Gyula 27