AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

Haraszthy Gyula: Gombocz István 1921—1973

GOMBOCZ ISTVÁN 1921 — 1973 Vannak távozások, amiket szinte lehetetlen tudomásul vennünk; még köztünk él, dolgozik az örökké tevékeny GOMBOCZ István, s máris rá kell döbbennünk, hogy fiatalon, alkotó ereje teljességében, tevékenységének felfelé ívelő szakaszában végső búcsút vesz mindnyájunktól. Halála a hazai rögöt védő katona hősi helytállását idézi: munkahelyén az utolsó pillanatig kitartott, pedig már tudomásul kellett vennie a végső intést. De ő a rá jellemző akaraterővel befejezte soronlevő munkáját, majd csendben távozott, s élete utolsó órájában tekintetével még egyszer átfogta az otthont, a kedves budai tájat. Ki is volt a mi szeretett barátunk és munkatársunk ? Honnan jött és mit végzett, mit alkotott ? Már családi hagyományai, az otthoni légkör szinte predesztinálták arra, hogy a magyar művelődés ügyének kiemelkedő, alkotó munkása legyen. Édesapja Gombocz Endre, a botanika egye.temi tanára, a magyar flóra, föld, táj, tudománytörténet nagynevű kutatója volt, nagybátyja pedig, Gombocz Zoltán, a világhírű nyelvészprofesszor, az Eötvös Kollégium egykori kiváló igazgatója. Gombocz István a jogi tanulmányokat választotta, 1940—1944 között a budapesti Tudományegyetem hallgatója volt. Diplomatának készült, disszertációjának témáját a nemzetközi jog köréből merítette. Előbb államtudományi doktorátust szerzett, majd 1947-ben „Sub auspiciis Rei Publicae" avatják a jogtudományok doktorává. Már diákkorában behatóan foglalkozott a nyelvekkel, s a háborús években is járt Ausztriában, Csehszlovákiában — Svájcban pedig nyári egyetemet végzett. Minden arra vallott, hogy egy kivételes képességű és műveltségű fiatalember lép arra a területre, ahol népét és hazáját a legjob25