AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Illyés Katalin: Adatok a hírlaptári állomány kialakulásának történetéhez 1884-től 1914-ig

Az 1889-ben kiadott ügyrend a nyilvántartásokkal kapcsolatban az alábbiakat rendelte: a Hírlaptárba beosztott könyvtárőr egy gyakornok segítségével szerkeszti a nyilvántartási jegyzőkönyvet a következő rovatokkal: reklamálás napja, ügyiratszám, a lap címe és kiadás helye, a reklamált számok, reklamációra beérkezett számok és észrevételek. Vezeti a könyvkötői naplót, készíti a cédulakatalógust, szerkeszti a forgalmi statisztikát.

32 Az 1896. évre készült költségvetés tervezete e rendszeren nem kívánt változtatni, de úgy vélte, hogy az új kötelespéldány törvény kiadása következtében legalább tízszeres mennyiségű anyag fog a könyvtárba áramlani, ennek feldolgozása pedig létszámemelést igényel: „Sokkal nagyobb létszámra lesz szükségünk akkor, ha a mint ez előre látható, a sajtótermékek kötelező beküldéséről szóló új törvény, melynek hiányát könyvtárunk évek óta élénken érzi, életbe lép. Az új törvény által tervezett sajtótermékkimutatások ellenőrzése, a tényleg beküldött sajtótermékekkel való egybevetése, változott viszonyok szerint vezetendő növendéknaplók rendbentartása . . . előzetes számításom szerint három tisztviselő (két segédőr, egy segéd) teljes munkásságát fogja igénybe venni . . ."

33 A felsorolt rendelkezések, javaslatok nem tudták megoldani a hírlaptári nyilvántartások egységesítését. A vezetésük területén mutatkozó hibákat részletesen elemzi az a jegyzőkönyv, mely egy 1911-ben megejtett általános vizsgálat tapasztalatait rögzíti.

34 A jegyzőkönyvnek különösen az a része tanulságos, melyet ERDÉLYI Pál, a kolozsvári Egyetemi Könyvtár igazgatója, a bizottság egyik tagja készített. Ezt írja: ,,Igaz, hogy a hírlapkönyvtárnak ma sincs még teljes repertóriuma, hogy elhelyezése tarthatatlan és személyzete kicsiny, de maga a gyűjtemény kialakult, könyvelési és fölállítási rendszere ki van dolgozva és keresztül van vive ... A hírlapkönyvtár odáig is, amennyire eljutott, tudatos program alapján és rendszeres, lankadást nem ismerő buzgóság eredményeként állott elő ... A hírlapkönyvtár fölállítása a múzeumnak egyik különleges sikere és annál értékesebb alkotás, mert az európai viszonyok szerint is különleges." A továbbiakban a nyilvántartások ügyével is foglalkozik: ,,Az osztályok önállósításával önállósították a szerzeménykönyveiket, de csak helyileg és névleg, valójában és könyvtárilag azonban nem. Az önállósítás abban állott, hogy a régi rubrikás papiroson két, három, négy, majd öt helyen könyveltek. Rubrika, könyvelési mód, minden közös és elavult, de megmaradt." Kifogásolja (teljes joggal), hogy a szerzeménykönyveket egyformán vezették akár könyvről, akár hírlapról, akár aprónyomtatványról volt szó, márpedig nyilvánvaló, hogy minden kiadványtípus más és más nyilvántartási módot igényel. A hírlapokat és folyóiratokat darabszám szerint könyvelték, ,,A darabszám jelzés műveli, hogy a könyvtár sohasem volt tisztában anyagával és anyaga statisztikájával s ma sincs abban a helyzetben, hogy gyűjteményeiről megközelítő pontosságú kimutatást tudjon adni . . . Hol van tehát az a szakember, aki meg tudná mondani, hogy a könyvtári statisztikát az érkezés mikéntjétől, tehát egy esetlegtol lehet függővé tenni ? Különben is a 60 tétel alatt 1900. IV. negyedről befejezett (sic!) folyóiratok 1900 végéig negyedévenkint érkeztek s összegyűjtetvén, nem az érkezés idején, hanem meggyűjtve, az év végén s nem 4.12. vagy 10 drb-ban, hanem 1. drbban. Sőt van rá eset, hogy folyóiratot még akkor is in completo írnak be egy darabnak s nem szám szerint, amikor nem teljes: 1903:23. (Vétel.)" Arról is ír, hogy a nagy restancia mennyire hátráltatja a reklamálást. Részletesen kimutatja, hogy a gyarapodási statisztikák milyen rosszak, ennek oka a 32. OSZK irattár 212/1889. 33. OSZK irattár 221/1895. 34. OSZK irattár 239/1911. 252