AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Illyés Katalin: Adatok a hírlaptári állomány kialakulásának történetéhez 1884-től 1914-ig

sának ellenőrzése. A nevezett állami szervek ezt a anegbizatást elég hiányosan teljesítették, a könyvtár azonban a többszöri felszólításon és figyelmeztetésen kívül mást nem tehetett. Előfordult, hogy hirdetésből, újság- vagy folyóiratcikkből tudomást szereztek a könyvtárosok számukra ismeretlen sajtótermékekről, ebben az esetben is reklamáltak. A mindenre kiterjedő szabályozás ellenére is nagyon sok kérdéssel fordultak a nyomdák a könyvtár igazgatóságához. Hosszas levelezés tárgya volt például az újságok rossz számozása. Gyakran előfordult, hogy olyan számot reklamált a könyvtár, ami csak a tévesztett számozás miatt maradt ki. 1898-ban a turóczszentmártoni nyomda azt kérdezi, hogy mi a teendő, ha a hatóság elkobozza azokat a példányokat, amelyeket kötelespéldányként rezerváltak ? A könyvtár válasza: tüntesse fel a Jegyzet rovatban az elkobzott számokat, a továbbiakról meg fogja kérdezni az igazságügyminisztériumot.

19 Egy felvilágosításban olvasható az is, hogy a kimutatások űrlapját a nyomdák maguk készítik el a megadott minták alapján.

20 Feltétlenül külön figyelmet igényel a reklamációk kérdése. Néha több munkát jelentett a sokszor hiábavaló reklamációk elkészítése, mint a tulajdonképpeni feldolgozó munka. A hiányzó számokat a Hírlaptár dolgozói állapították meg, a reklamációkat a könyvtár igazgatója írta, később egy nyomtatvány szolgált erre a célra. A könyvtár közvetlenül járt el a nyomdáknál a hiányzó számok beküldése érdekében.

21 Ha a közvetlen reklamáció nem járt sikerrel, a könyvtár a polgármesteri hivatalokhoz fordult mint a nyomdák állami felügyeleti szervéhez. Ha ez a lépés sem hozott eredményt, a könyvtár igazgatója a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóját kérte fel a közbenjárásra. Gyakran előfordult tehát, hogy ugyanazt a tételt háromszor kellett reklamálni esetleg eredmény nélkül, mert a nyomda válasza az volt, hogy nincs példánya a régebbi számokból vagy postai feladóvevénnyel igazolta a kötelespéldány elküldését, tehát az anyag vagy a postán, vagy a polgármesteri hivatalokban kallódott el. A reklamációk száma 1897 után ugrásszerűen megnőtt, mert akkor már a nem szabályszerűen beküldött sajtótermékeket is reklamálták. Az 1890-es évektől kezdve külön nyomtatvány szolgált erre a célra. A könyvtár jogi képviseletét a Közalapítványi Királyi Ügyigazgatóság látta el a beszolgáltatás elmulasztása miatt indított peres eljárásokban is.

22 Ennek megindítása előtt a könyvtár legalább háromszor ajánlott levélben szólította fel a kötelespéldány beküldését elmulasztó nyomdát, s csak ezek eredménytelensége után terjesztette az ügyet az Ügyigazgatóság elé. 19. OSZK irattár 320/1898, 464/1912. 20. OSZK irattár 1082/1911. 21. OSZK irattár 38/1883, 47/1883. Ezen levelek tanúsága szerint a Hír laptár alapítása előtt is reklamálta könyvtár periodikákat. A következő évek iratanyaga nagyon sok reklamáló levelet tartalmaz, ezek sokszor szám nélkül egy tömegben helyeztettek el az irattárban. 22. A Közalapítványi kir. Ügyigazgatóság 1849 előtt a kormány tanácsadó szerve a közalapok és alapítványok jogügyeiben. 1849—1867-ig szünetelt, feladatát a kincstári jogügyigazgatóság látta el. 1867-től újra felállították, működését a 10.165. sz. vallás és közoktatásügyi miniszteri rendelet szabályozta, a minisztérium alá rendelték, székhelye Budapest volt. (Révai Nagylexikon 12. köt. 203. 1.) 249