AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Illyés Katalin: Adatok a hírlaptári állomány kialakulásának történetéhez 1884-től 1914-ig

A peres eljárás során a könyvtár követelhette a be nem szolgáltatott számot, annak ellenértékét, de eljárás indult a bejelentés elmulasztása esetén is. Az eljárást a nyomda szerint illetékes bíróság folytatta le. Ha megállapította a nyomda mulasztását, kártérítésre és büntetésre ítélte. A behajtott összeget az Ügyigazgatóság nyugta ellenében átutalta a könyvtárnak, amit az a továbbiakban az állomány kiegészítésére, gyarapítására fordíthatott. Ha a bíróság megállapította, hogy a kártérítés és büntetés összege nem hajtható be, szabadságvesztés büntetést szabhatott ki. A könyvtár — élve a lehetőséggel — már 1901-ben 38 nyomda ellen tett feljelentést.

23 A tárgyalások során nagyon sok vitás kérdés merült fel a könyvtár •és az Ügyigazgatóság között. Az Ügyigazgatóság például azt kívánta, hogy a könyvtár készítsen pontos kimutatást a mulasztást elkövető nyomdákról, a be nem szolgáltatott példányokról és azok értékéről. Erre a három kérdésre a könyvtár sokszor nem tudott válaszolni. Nyomdaváltozás esetén, ha a polgármesteri hivatal nem jelentette a változást, vagy egyáltalán nem, vagy csak hosszas nyomozás után tudta a könyvtár a mulasztó nyomdászt megtalálni. Minthogy be nem szolgáltatott termékekről volt szó, a hiányzó példányt és annak értékét sem tudta a könyvtár megállapítani, ezért FEJÉRPATAKY László, a könyvtár igazgatója azt javasolta, hogy bírósági szakértőt kell bevonni a hiány megállapítására.

24 Az esetek többségében a nyomdász — értesülve a peres eljárás megindításáról — ha késedelmesen is, de beküldte a hiányzó sajtótermékeket. Nagyon sok eljárás végződött eredménytelenül, ennek többféle oka volt, például: — 6 hónapnál több idő telt el a beszolgáltatás határideje és a reklamáció között, tehát a fennálló rendelkezések értelmében az ügy elévült;

25 — ha a nyomdász arra hivatkozott, hogy a feljelentés tárgyát képező sajtótermék nem az ő nyomdájában készült, ellenbizonyítékok hiányában a vádat el kellett ejteni. Bizonyítani pedig sokszor nem lehetett, mert a törvényhatóságok nem ellenőrizték elég szigorúan a nyomdák működését ;

26 — az Ügyigazgatóság nem élhetett felebbezéssel a bíróságok ítélete ellen, minthogy a Magyar Nemzeti Múzeum nevében felebbezni csak a kir. Ügyészségnek volt joga.

27 — a könyvtár sokszor téves adatok alapján indíttatta meg az eljárást.

28 A könyvtár együttműködése a Közalapítványi kir. Ügyigazgatósággal nem volt zökkenőmentes, de eredményes voltát éppen FEJÉRPATAKY László, a könyvtár igazgatója fogalmazta meg 1912-ben: „Általában azonban megjegyzem, hogy a jelenlegi törvény s annak végrehajtási rendelete alapján a helyzet összehason23. OSZK irattár 415/1901. 24. OSZK irattár 655/1901. 25. OSZK irattár 116/1902. A reklamálhatóság határidejét egy évvel később három évre emelték. 26. OSZK irattár 1079/1911. 27. OSZK irattár 483/1911. A feljelentési jogot a kir. Ügyészség a Közalapítványi kir. Ügyigazgatóságra ruházta, de a felebbezési jogot nem. 28. OSZK irattár 453/1912. 250