AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Illyés Katalin: Adatok a hírlaptári állomány kialakulásának történetéhez 1884-től 1914-ig

voltak, csak jelentőségük változott a különböző korszakokban; hol az egyik, hol a másik forma dominált. A kurrens hazai periodikák elsősorban a kötelespéldány-szolgáltatás xitján kerültek a Hírlaptár állományába. Az inkurrens anyag az alapítást követő években főleg ajándékozás és más intézményektől — időnként a Könyvtár más osztályaitól — való áttétel útján gyarapodott. A vétel az összes gyarapodáshoz, de főként a szükséglethez képest elenyésző volt az egész tárgyalt időszakban, mégis nagy fontosságú, mert jelzi és jellemzi a tudatos gyarapítást és befolyásolj cl clZ állomány összetételét. Kötelespéldány A legnagyobb mennyiségű anyag természetszerűleg kötelespéldány-szolgáltatás útján érkezett a Könyvtárba. Az alapító SZÉCHÉNYI Ferencnek, a királyi elhatározással jóváhagyott alapítólevélben kifejezett kívánságára hivatkozva a kancellária már 1802. december 28-án úgy rendelkezett, hogy minden Magyarországon megjelent ,,hungaricum"-ból — a korábbi rendelkezések értelmében a Helytartótanácshoz beküldött két, és az Egyetemi Könyvtárnak juttatott egy példányon kívül — egy további kötelespéldányt a Széchényi Könyvtárnak is be kell szolgáltatni. A Helytartótanács 1804-ben, éppen SZÉCHÉNYI Ferencnek e tárgyban beadott panaszára részletesen is szabályozta a magyarországi kötelespéldány-szolgáltatás rendjét, majd 1807-ben ezt a rendelkezését azzal egészítette ki, hogy az a hírlapokra és folyóiratokra is vonatkozik. Az 1848-as sajtótörvény csak a Nemzeti Múzeumot, illetve annak könyvtárát ismerte el kötelespéldányra jogosultnak. A szabadságharc bukása után az abszolút kormányzat 1851-ben felújította a nemzeti könyvtár kötelespéldány-jogát, majd 1867-ben az igazságügyminiszter újra életbe léptette az 1848-as sajtótörvényt. ZICHY Jenő muzeológus és régész 1893-ban tett javaslatot a képviselőházban egy új kötelespéldánytörvény kidolgozására, de a tervezetet csak 1896 elején terjesztette a vallás- és közoktatásügyi nrniszter a képviselőház elé. A módosított javaslatot 1897. június 26-án tárgyalta ismét a képviselőház és ezt el is fogadta. Az 1897. évi XLI. törvénycikk rendelkezései 1918-ig maradtak érvényben. A kötelespéldányok beszolgáltatását jogszabályok rendelték el, de a könyvtárra hárult az a feladat, hogy a jogainak érvényt szerezzen. Ez pedig részben a rendelkezések hiányosságai, másrészt a nyomdák mindenkori hanyagsága miatt nem ment zökkenőmentesen. A könyvtár — kevés munkatársával — nem tudta a beérkezett kötelespéldányokat elég gyorsan feldolgozni, s így nem tudta számba venni a hiányokat sem. Ezért azután ezek reklamálása is már csak elkésve történhetett meg, s a későn észlelt hiány pótlásáról igen sokszor már egyéb úton sem lehetett gondoskodni. A Helytartótanácsnak az előbbiekben említett 1804. évi rendelete a nyomdákat tette felelőssé a kötelespéldányok beszolgáltatásáért, sőt a cenzori engedély kiadását is a beszolgáltatás végrehajtásától tette függővé. A nyomdáknak ez a felelőssége a későbbiekben is megmaradt (kivéve azt az esetet, ha egy hazai kiadású termék külföldi nyomdában készült, ekkor a kiadó kötelessége volt a beszolgáltatás. 1897. XLI. te. 1 §.), de a nyomdák működéséről, illetve a különböző sajtótermékek megjelenéséről a könyvtár nem mindig szerzett tudomást. 245