AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Pukánszkyné Kádár Jolán: Az Országos Széchényi Könyvtár „Régi Magyar Könyvtár" gyűjteménye a két világháború között (1919—1939)

PANNONIUS Baptista GuARiNora írt dicsőítő költeménye, amely 1512-ben jelent meg (RMK III. 177.), s a Széchényi Könyvtár tulajdonában levő nagyon szép példánya a könyvtár kincsei közé tartozik. Még inkább mondhatjuk ezt az első magyar útleírás, FARNADI Miklós ferencrendi szerzetes jeruzsálemi zarándokútjárói írt könyvéről. Az első kiadásnál (RMK III. 75.) sokkal ritkább az a XVI. sz. elejéről származó kiadás (RMK III. 962.), melyet PÉCSVÁRADI Gábor a saját neve alatt jelentetett meg és amely ugyancsak a könyvtár tulajdonában van. De ha már a ritkasági szempont sem mentett fel attól, hogy ezeket a nyomtatványokat különgyűjteményben kezeljük, ezt még jobban indokolta a belső értékük és sokszor szép kiállításuk. Mert ha a magyar nyelv, a magyar irodalom, s a magyar könyvnyomtatás szempontjából sokkal jelentősebb is az RMK első két része, a harmadiknak viszont a magyar tudománytörténet és a magyar szellem nemzetközi szerepének megítélése szempontjából van sokkal nagyobb súlya, nem is szólva arról, hogy a magyar irodalmi szempontból jelentős darabok szövege már ki van adva, míg a harmadik részban levő művek zöme csak az eredeti kiadásokban használható. Ami VAEJUnak azt az érvét illeti, hogy a harmadik rész anyagának a szakokból való kiszedése a könyvtár túlságos feladarabolására vezetne, a múlt század végén valamennyire helytálló lehetett, de a könyvtár állaga századunk 20-as éveiben már annyira megduzzadt, hogy ennek az anyagnak a kiemelése akkor sem bontotta volna meg a könyvtömeget, ha továbbra is fennállott volna a régi szakrendszer. De ennek a felszámolására éppen akkor került sor, s ez a körülmény még jobban érlelte a kiszedés szükségességét, mely ebben az időpontban éppen beilleszkedett az általános átrendezésbe. Az anyag kiemelése csökkentette az átszámozandó, s az új raktárakban elhelyezendő könyvek tömegét. Ami végül VAEJUnak azt az érvét illeti, hogy az anyag kiszedése és újra feldolgozása annyi időt és munkaerőt kívánna, amennyivel a könyvtár nem rendelkezik, bizonyos szempontból megfelelt a valóságnak. De minthogy a Régi Magyar Könyvtár harmadik részébe tartozó anyag kiemelése és újrafeldolgozása parancsoló szükségességgé vált, elvégzésére rá kellett szánni a szükséges időt és munkaerőt. A munka az első két rész (az RMK I—

II.) átszámozásával együtt kb. 3 évet vett igénybe. Ekkorra más sürgős feladatok kerültek előtérbe: a TODORESZKTTgyűjtemény új felállítása s az AppoNYi-könyvtár elhelyezése, s egyes részeinek feldolgozása. Az „Apponyiana" gyűjtési köre magába foglalja a Régi Magyar Könyvtár III. részének anyagát, a magyar szerzőktől idegen nyelven külföldön megjelent műveket is. így az „Apponyi-gyűjtemény" sok esetben a törzsanyag kiegészítését adja. Természetesen sok benne az olyan mű is, amely a könyvtár számára csupán többes példányt jelent. 3. A Régi Magyar Könyvtár harmadik részébe tartozó művekben is a Széchényi Könyvtár a leggazdagabb. VARJÚ túlbecsülte ugyan a törzsanyag nagyságát, amikor az idetartozó művek számát háromezerre tette, mert ez még egy 1947-es felmérés szerint is csak 1965 mű 2529 darabját foglalta magában. Az anyag nemcsak beszerzések útján nőtt, hanem olyanképpen is, hogy közben sok szerzőről kiderült, hogy magyar. Ez a körülmény már az anyag kiszedé207