AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Pukánszkyné Kádár Jolán: Az Országos Széchényi Könyvtár „Régi Magyar Könyvtár" gyűjteménye a két világháború között (1919—1939)

beosztás szerint

9 AKANTTSZ Viktornak kellett volna ezt a tisztet betöltenie, aki könyvművészeti előadó címmel 1920-ban a Todoreszku-gyűjtemény adománylevelének kikötése alapján került a könyvtárhoz. AKANTISZ azonban sohasem kezelte a Régi Magyar Könyvtárat. Nem kezelte azért, mert először a TODORESZKUgyűjtemény ideiglenes felállításával, majd nyomtatott katalógusának kiadásával volt elfoglalva, emellett vezette a könyvkötészetet, restaurálta az ősnyomtatványok megrongált kötéseit. Az 1923-ról szóló évi jelentés könyvkötői és restaurátori munkássága mellett csak azt említi, hogy a postabélyeggyűjteményt rendezte. Számára a Régi Magyar Könyvtár kezelése technikailag is nehéz lett volna, mert a könyvkötészet és a ToDORESZKU-gyűjtemény ideiglenes helyisége a földszinten volt, míg a Régi Magyar Könyvtár a Széchényi-teremben volt elhelyezve. HÓMAN Bálint, ki 1922 december 27-én vette át a könyvtár igazgatását, FEJÉRPATAK Y Lászlónak, a Múzeum főigazgatójának 1923 márciusában bekövetkezett halála után egyre kevesebbet tartózkodott a Széchényi-teremben: a kutatók kiszolgálását már előbb is e sorok írója végezte, akinek munkahelye közvetlenül a Széchényi-terem mellett, a későbbi Todoreszku-teremben (a jelenlegi tudományos olvasóteremben) volt. Ezután lépésről lépésre át kellett vennie az egész gyűjtemény kezelését. A Régi Magyar Könyvtár akkor szervezetileg a Nyomtatványi osztályhoz tartozott. Ez az osztály végezte a beszerzéseket, az új anyag naplózását és készítette el az évi jelentéseknek a gyűjteményre vonatkozó részét. Más vonatkozásban azonban a gyűjtemény őre teljes függetlenséget élvezett: munkáját senki sem ellenőrizte, utasításokat nem kapott, de még tanácsot vagy útbaigazítást sem. Ez természetesen csak növelte a felelősség érzését. Hivatali hierarchiát különben sem ismert még ez az időszak, ami elsősorban a kis tisztviselői létszámnak ós annak a folyománya volt, hogy a könyvtárosokat elsősorban tudományos eredményeik és nem rangsorhelyzetük alapján értékelték. 1934-ben, FITZ József hivatalbalépése után a szervezet papíron megváltozott, a Régi Magyar Könyvtár az ősnyomtatványokkal, más gyűjteményekkel és a Slavicakkal együtt külön osztállyá vált, mely a „Muzeális tárak" elnevezést kapta. (A naplózást továbbra is a nyomtatványi osztály végezte.) E sorok írója ekkor már megvált a Széchényi Könyvtártól. A Régi Magyar Könyvtár őre 1936ban ORTTTTAY Gyula, 1937-től pedig TOLNAI Gábor és CSÁNKY Miklós volt. Már a kutatók kiszolgálása közben nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van a könyvek raktári jelzeteinek átszámozására. A műveknek — mint VARJÚ írja — ugyanis ugrószámokat adtak, abból a célból, hogy a SZABÓ Károlynál nem szereplő művek beiktathatok legyenek. Ilyen adalékok kezdettől fogva olyan nagy számban merültek fel, hogy számukra a Magyar Könyvszemle „Magyar Könyvesház" címen külön rovatot nyitott. Ezek az ugrószámok azonban nem váltak be. Először azért, mert a kutatók, ha valamely művet kerestek, azt SZABÓ Károly szám alapján tették, s a kiszolgáló tisztviselőnek a könyvtár kijegyzett SZABÓ Károly példányában először ki kellett keresnie a könyvtári számot. Ez pedig állandó többlet munkát jelentett. De méginkább azért nem voltak az ugrószámok használhatók, mert a beiktatandó új művek száma nem volt előre megállapítható, és ha két Szabó-szám között több művet kellett elhelyezni, mint amennyi teret az ugrószámok engedtek, végül is index számokhoz kellett 9. DBZSÉNYI: 138. 1. 205