AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Pukánszkyné Kádár Jolán: Az Országos Széchényi Könyvtár „Régi Magyar Könyvtár" gyűjteménye a két világháború között (1919—1939)

fix fizetésű osztályban, amely javai eladásával volt kénytelen megélhetését biztosítani. De gyűjtőkről lévén szó, ők természetesen nem féltve őrzött kincseiktől, hanem a számukra kevésbé becses művektől váltak meg legelőbb. Ezekhez viszont a könyvtár nagyon olcsón jutott. így vásároltak meg 1915-ben SZTRIPSZKY Hiadortól 140 koronáért négy 17. századi német és latin nyelvű lőcsei nyomtatványt, MAYER Páltól 50 koronáért egy 1703-ból való magyar nyelvű, Lőcsén nyomott könyvet (Zengedező mennyei kar RMK I. 1673), 1916-ban ALSZEGHY Zsolttól 135 koronáért négy magyar nyelvű töredéket, amelyek közül az egyik ILLYEFALVI Jephtáj&ból való. Ezek azonban elszórt esetek és nem jelentettek rendszeres gyarapodást és fejlődést. Ezután a stagnálás időszaka következett. Voltak háborús esztendők (mint az 1917-es), amikor a gyűjtemény egyetlen egy művel sem szaporodott. 1918-ban is csak egyetlenegy munkával gazdagodott az állomány: GARDA Samu a könyvtárhoz beosztott középiskolai tanár ajándéka: Marcus Fridericus WENDELINTJS : Medulla priscae puraeque latinitatis Albae Juliae 1646. (RMK I. 786} c. műve éppen a kevésbé gazdag erdélyi anyagot gyarapította. Utána aztán három esztendeig (1919, 1920, 1921) egyetlenegy újabb darab sem került a gyűjteménybe.

7 De ez a stagnálás nemcsak a szerzeményezésre vonatkozott. Egyéb nehézségek is támadtak: VARJÚ Elemér 1908-ban a kassai Eelsőmagyarországi Múzeum élére kerülvén, megvált a könyvtártól. Ez a Régi Magyar Könyvtár számára, pótolhatatlan veszteséget jelentett. A második világháborúig a gyűjteménynek többé nem volt hozzá fogható gondozója. 1919-ben a gyűjtemény még papíron is gazdátlan maradt. MADARASSY László, a tárgyi néprajz kiváló művelője s a pásztorfaragások szakértője aki addig a Régi Magyar Könyvtárat vezette, speciális érdeklődésének megfelelőbb beosztást kapott a Múzeum Néprajzi Tárába. A vesztett háborút követő zavaroktól, az esetleges egyéni akcióktól, túlkapásoktól

8 félve, a Régi Magyar Könyvtár anyagát a Széchényi-teremből a raktárban levő Révay-szekrényekbe vitték át. Ezek a szekrények RÉVAY Ferenc báró gyűjteményével 1917-ben kerültek a könyvtárba, s csak egyszerre, két kulccsal voltak nyithatók. A kulcsok egyikét a könyvtárigazgató, a másikat a nyomtatványi osztály vezetője tartotta magánál. Ebből sok bonyadalom adódott, ha a kutatók az anyaghoz hozzá akartak férni, viszont esetleges idegen behatolók ellen biztos védelmet nyújtott. Szerencsére a világháború után következő esztendőkben nem sok kutató igényelte az anyagot, mert a könyvtár a téli időszakban nem lévén fűtve, az év nagy részében a kutatás amúgy is lehetetlen volt. 1922-ben a Régi Magyar Könyvtár visszakerült a Széchényi-terembe, őre azonban még mindig nem volt. A kulcsot az igazgató őrizte, akinek akkor még a Széchényi-terem volt a hivatali helyisége. Papíron egy 1923-ra szóló szolgálati 7. Amennyiben más forrást nem idézek, az adatok az Országos Széchényi Könyvtár évi jelentéseiből valók. Ezek 1933-ig a Magyar Könyvszemlében jelentek meg. Az 1934-35. évekről FITZ József: Jelentés az OSZK működéséről 1934. július 1-től 1935. december Z\-ig. Bp. 1936. FITZ az 1936. és következő évekről is adott ki évente részben nyomtatott, részben sokszorosított jelentést. Vö. még Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1913—1923 évi állapotáról és működéséről. Bp. 1926. 42—52. Lés HÓMAX Bálint: A Magyar Nemzeti Múzeum öt éve. Jelentés az intézet 1924—1928 évi állapotáról és működéséről. Bp. 1929. 44—59. 1. A későbbiekben tízéves, illetve ötéves jelentés. 8. L. erről részletesen a tízéves jelentést 21 — 32. 1. 204