AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Somkuti Gabriella: Széchényi Ferenc nemzeti könyvgyűjteménye

vele, később a pótkötetek betűrendes részeiben már csak szórványosan fordul elő, a szakrendi részben viszont még ezután is elég gyakori. A folyóiratbeli cikkek szelekciója erős: a magyar nyelvre, Magyarország népeire, földjére stb. vonatkozó irodalom nyert elsősorban feltárást. Legtöbbet szereplő folyóiratok a Merkur von Ungarn, Ungarisches Magazin, Siebenbürgische Quartalschrift, Göttingisches Magazin, K. K. privil. Anzeiger, SCHEDIUS Lajos folyóiratai: a Literarischer Anzeiger für Ungarn és a Zeitschrift von und für Ungern, A. L. SCHLÖZER folyóirata, a Staatsanzeigen. A folyóiratcikkek analitikus felvételét később TELEKI Sámuel könyvtárának katalógusa is alkalmazta: az 1811-ben megjelent harmadik kötetben, mely a Magyarországra vonatkozó irodalmat foglalta össze, sűrűn találkozunk a gyűjteményes munkák, illetve egyes folyóiratok analitikus feldolgozásával. KERTBENY Károly később éppen ezt — az önálló művek közé vegyített hírlapi cikkek jelenlétét — kifogásolta.

41 Véleményünk szerint akkor, amikor egy ilyen nagyságrendű könyvtár nyomtatott katalógusa egy kissé a bibliográfia szerepkörét is hivatva volt betölteni, ezt a bővítést csakis pozitívan lehet értékelni. így ítélte meg a Göttingische gelehrte Anzeigen kritikusa is, aki ellenkezőleg azt kifogásolta, hogy SCHLÖZER folyóirataiból, ,, . . . die sehr viel Ungarisches enthalten . . .„ kevés felvétel van.

42 A külföldi művek magyar vonatkozásainak feltárását már HAJxóczYval kapcsolatban megemlítettük, itt megerősítve látjuk ezt a gyakorlatot. A Zeitschrift von und für Ungern recenzora is kiemeli, hogy a látszólag nem a gyűjteménybe illő munkánál a megjegyzés mindig pontosan, többnyire lapszám (!) szerint közli, hol található a műben valamilyen magyar vonatkozás. Pl. N. RsusxERnek Baselben 1592-ben megjelent útleírás-gyűjteménye, az Itinerarium totius Orbis után hétsoros annotáció sorolja fel a Magyarországon tett utazások leírásait. Egy 1559-es krakkói nyomtatványnál közlik, hogy a művet ZÁPOLYA Jánosnak ajánlották.

43 Ezen a téren a katalógus jóval többet nyújt egy szakszerűen csoportosított könyvjegyzéknél: elemző bibliográfiát ad, a művek egy bizonyos szempont szerinti feltárását. TIBOLTH Mihályt itt illeti meg a legnagyobb elismerés, hiszen ilyen igényű katalogizálásnál a puszta címleíráson kívül a nem magyar nyelvű művek legnagyobb részének tüzetes átnézése, átolvasása volt szükséges. A tartalmi feltárás érdekes példája, amikor az annotáció utal a szóban forgó műre írt vitázó válaszra is.

44 TIBOLTH szerkesztői érdemeit — bár nevének ismerete nélkül — a Göttingische gelehrte Anzeigen a Supplementuni kötet ismertetésénél külön kiemelte. A tartalmi feltárás pontosságát, sokrétűségét elsősorban a szakrendi részben méltányolta: „Der Redacteur dieser Cataloge ist immer noch unbekannt; [a katalógusok valóban nem tüntetik fel TIBOLTH nevét, ezt csak a hazai viszonyokkal ismerős kortársak tudták], seine weite Belesenheit, seine Geschicklichkeit im Anordnen, sein hoch verdienstlicher Fleiss, glänzt vorzüglich im Real-Catalog (Index alter); der Mann verdient herausgerufen zu werden.

45 41. KÉRBENY, i. m. CXXII. 1. 42. Göttingische gelehrte Anzeigen, uo. 43. SZÉCHÉNYI katalógus, Tom. 1. Pars. 2. 245. és 113. 1. 44. SZÉCHÉNYI katalógus, Tom. 1. Pars. 1. 48. és 77. 1. Egy müncheni, 174l-es kiadvány a bajor uralkodóház trónigényét indokolja a III. KÁROLY halála után megüresedett trónra, s az annotáció utal az elleniratra. 45. Göttingische gelehrte Anzeigen. 1804. aug. 27. 137. sz. 1362. 1. 187