AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)
III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Somkuti Gabriella: Széchényi Ferenc nemzeti könyvgyűjteménye
A címleírások általában minden lényeges elemet tartalmaznak: közlik a szerző nevét (esetleg foglalkozását, hivatalát is feltüntetve), a címet, esetleges alcímet, a kiadás helyét és évét, formátumot, kötet- vagy lapszámot. A kiadó, illetve nyomdász neve azonban hiányzik, ezt csak a katalógus második supplementumában tüntették fel. A külföldi kritika szerint is „ . . . die Vollständigkeit der Anzeigen ist musterhaft. 46 " Figyelemreméltó, hogy a terjedelmet is közölték. Ez akkor nem volt magától értetődő: kitűnően szerkesztett katalógusok is általában csak a formátumot jelölték: így pl. TELEKI Sámuel könyvtárának katalógusa is. E tényt a korabeli kritika is rögtön értékelte: kiemelték, hogy a lapszám közlése jó támpontot ad a munka értékelésére, fontos vagy kevésbé fontos voltának megállapítására, a brosúra irodalom elkülönítésére. A bibliográfiai leírások általában pontosak, a kor színvonalának megfelelőek: ritkán akadunk kisebb pontatlanságokra, következetlenségekre. (Pl. nem egységes névformák.) A katalógusok tartalmukban reprezentálták mindazt, amit a magyar nyelvű írásbeliség nyomtatott művekben a 19. sz. elejéig fel tudott mutatni, pontosabban azt, amit SZÉCHÉNYI Ferenc ebből könyvtára számára meg tudott szerezni. Abban az időben kétségkívül SZÉCHÉNYI Ferenc gyűjteménye volt e vonatkozásban a legteljesebb, hiszen egyetlen könyvgyűjtő kortársa sem tekintette a magyar könyvek összegyűjtését elsődleges céljának. A kor neves hazai magángyűjtői (TELEKI Sámuel, BATTHYÁNYI Ignác, RÁDAY Gedeon stb.) a magyar könyvek felkutatása mellett azonos súllyal gyűjtötték az enciklopédikus érdekű külföldi irodalmat is. A korabeli kritika ezért ünnepelhette joggal a SzÉCHÉNYi-féle katalógusok megjelenésében azt, hogy azok tulajdonképpen a nemzeti irodalom bibliográfiai összefoglalásának első kísérleteit, CZWITTINGER, BOD Péter, és HOEÁNYI Elek munkáját folytatják: egy valóban létező és teljességre törekvő nemzeti gyűjteményt írtak le első kézből, ösztönzést adva ezzel a további kutatásokra és bibliográfiai összefoglalásokra. Ezt hangsúlyozza a Zeitschrift von und für Ungern kritikusa is, majd így folytatja: „Diese Bibliothek wurde auch nicht aus blosser Liebhaberey, oder zur Schau und zum Prunke von dem weisen patriotischen Besitzer derselben gesammelt, sondern zum wirklichen Nutzen für die ganze Nation, zum Gebrauche derjenigen, die selbst unvermögend sich diese Hilfsmittel zu verschaffen dieselben zu ihrer eigenen Belehrung und Bildung, oder zur Beförderung der vaterländischen Literatur anwenden wollen." 47 A gyűjtemény hazai és külföldi rétege, nyelvi, időbeli és terjedelmi megoszlása SZÉCHÉNYI könyvtárának egyik legfontosabb része a magyar nyelvű könyvek gyűjteménye. E gyűjtemény vizsgálatánál a korabeli bibliográfus, SÁNDOR István művével való összevetés önként kínálkozik. A SzÉCHÉNYi-féle katalógusok megjelenése után ugyanis időrendben SÁNDOR István Magyar Könyvesháza, (Győr, 1803.) az első bibliográfiai mű, amely esetleg támaszkodhatott a SZÉCHÉNYIgyűjtemény anyagára. Ez azonban csak feltételezés, hiszen tudjuk, hogy az 1803ban megjelent mű kéziratát SÁNDOR István már 1802 tavaszán átadta a nj^om46. Göttingische gelehrte Anzeigen. 1803. ápr. 25. 67. sz. 666. 1. 47. Vö. 38. sz. jegyzet. 188
