AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Somkuti Gabriella: Széchényi Ferenc nemzeti könyvgyűjteménye

A katalógus első, betűrendes része a szerzők, anonim művek esetében a címrendszó alatt sorolja fel a műveket. Az egységes szerzői betűrend nem ad módot a magyar nyelvű, vagy magyarországi nyomtatványok elkülönítésére az idegen nyelvű, különösen a külföldi megjelenésű idegen nyelvű anyagtól. Kétségtelen, hogy így az anyag kissé összemosódik, a gyűjtemény magyar jellege nem szembeötlő. A szakrendi rész szintén nem tesz különbséget egy-egy tárgykör hazai vagy külföldi szakirodalma között. Mégis túlzásnak érezzük a már említett KERTBENY Károly sommás ítélkezését: „A legnagyobb baj azonban az, hogy a munkák abc-rendű felsorolásában, mindenféle nyelvű munkák összevissza keverve fordulnak elő, és így az egyes nemzeti irodalmaknak nyelvek szerinti átnézése hiányzik, és éppen úgy hiányzik az Indexekben az egyes nyomtatványok időrendes átnézete; végre a szerzők, fordítók, nyomtatási helyek, és a nyomdászok vagy kiadók teljes névjegyzékét is nélkülözzük. E lényeges hiányok által, melyekhez egy statisztikai kimutatás hiánya is járul, a Széchényi-féle könyvjegyzék egyszerű könyvjegyzék marad, bármilyen pontos is az és nem emelkedik fel a modern értelemben vett tudományos könyvészet magaslatára. De hisz ez természetes. 1799 — 1807-ig még Denistől sem várhattunk ily irodalom- és kultúrtörténelmi nézetet."

37 Tehát maga KERTBENY is elismeri, hogy olyan valamit kér számon, aminek megvalósulása — a bibliográfiai módszerek egyre tökéletesebbé válásával — csak sokkal később vált lehetővé. A magyar vonatkozások kiemelését szolgálja, hogy a magyarra fordított művek fordítói utalót kapnak és utalás történik egy mű más nyelvű fordításaira is. Kevésbé ismert magyar szerzőktől — különösen a külföldre szakadt magyaroknál — egy-egy életrajzi adat is található (foglalkozás, működési hely, intézmény). A korabeli ismertetők is kiemelték a katalógus nagy előnyét, hogy a betűrendes rész igyekszik minden olyan helyen felvenni a művet, ahol azt kereshetik.

38 Egy recenzor viszont már akkor is kifogásolta, hogy az üdvözlő és halotti beszédek az ünnepelt, illetve elbúcsúzhatott személy neve alatt találhatók, s a szerzők csak utalót kaptak.

39 A címleírások végén, a megjegyzések között megemlítik a könyv ritka voltát, vagy azt, hogy kinek ajánlották a művet, kik írtak bele üdvözlő verseket stb. Nagy érdeme a katalógusnak a gyűjteményes munkák analitikus feltárása. A nagy forráskiadványoknál, mint pl. BÉL Mátyás, KOLLÁR Ádám, J. BONGARS, N. RETJSNER, I. SCHWANDTNER munkái, az egyes dokumentumok tételenkénti felsorolással szerepelnek. KOVACHICH Márton György Scriptores rerum hungaricarum . . . c. művének címleírása a katalógusban négy oldalt foglal el! (Ugyanakkor az itt felsorolt művek a betűrend megfelelő részében is megtalálhatók.) A Göttingische gelehrte Anzeigen recenzora külön is kiemelte ezt a tényt.

40 Hasonlóképpen igen nagy jelentőségű a tudományos érdekű folyóiratcikkek analitikus felvétele. így egy-egy szerző neve alatt nemcsak az önállóan megjelent munkái, hanem egy-egy jelentősebb értekezése is megtalálható. Ez a részletes feltárás azonban nem általános, főleg a katalógus két első kötetében találkozunk 37. KERTBENY, i. m. CXXII. 1. 38. Zeitschrift von und für Ungern. 1802. 3. sz. 334—338. 1. 39. Uo. 1803. Bd. 4. 174—176.1. A recenzor L. S. névjele a folyóirat szerkesztőjét, SCHEDIUS Lajost sejteti. 40. „Bey vielen grösseren Werken werden die Hauptrubriken besonders aufgezählt, wie bey Schwandtner's Scriptt. rer. Hungar., ..." = Göttingische gelehrte Anzeigen. 1803. ápr. 25. 67. sz. 666. 1. KOLLÁNYI könyvében ezt a kritikát nem említi. 186