AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

Lőrinc is. Kijelentette, hogy kész valamennyi gyűjteményt alku, vagy becsérték mellett átadni, ingyen azonban semmiképpen sem, mert ilyen követelést sem törvényesnek, sem igazságosnak el nem ismerhet. Az 1832-i szerződés 5. pontja ui. nem hagyományosnak, legatáriusnak nevezi a múzeumot, hanem örökösnek, haeresnek; az örökösödés pedig a törvények értelmében terhekkel is jár, tehát a JANKOVICH Miklós után fennmaradt 160 000 ezüst forintnyi tetemes terhekből, a gyűjtemények értéke arányában részesednie kellene a Múzeumnak is.

212 Hivatkozott JANKÓVICH Lőrinc apjának 1844. január 10-én kelt és április 23-án felbontott végrendeletére is, amelyben az elhunyt meghagyta, hogy gyűjteményei „legelőször is az ország Museuma számára leendő megvétel végett József nádornak ajánltassanak fel; abban a nem remélt esetben pedig, ha azért illő ár nem ajánltatnék, bocsáttassanak nyilvános árverésre".

213 Ezt a nézetet azonban a közalapítványi igazgató nem volt hajlandó elfogadni, ezért — miután a vármegye és a Múzeum kiküldöttje, LTJCZENBACHER János, majd Kiss Bálint több heti munkával összeírta a gyűjteményeket — bírói megintést eszközölt ki az örökösökkel szemben, ennek sikertelensége láttán pedig bírói zár alá tétette a gyűjteményeket, majd az ősz folyamán a királyi kincstár nevében a dunáninneni kerületi tábla előtt megindította a port.

214 Tudvalevő, hogy a rendi világban az igazságszolgáltatás ólomlábakon járt; egy-egy polgári per évekig, esetleg évtizedekig is eltartott. Ennek nézett elébe a JANKÓviCH-család is. Pedig ez esetben a hosszadalmasan elnyúló bírósági eljárás tönkremenéssel fenyegetett. A roppant adóssági teher után járó kamatok ui. nőttön-nőttek, s egyre nehezebb helyzetet teremtettek. Egy év múltán, 1847 végén tehát JANKOVICH Lőrinc és elhunyt bátyjának felesége, RTJDNYÁNSZKY Flóra kísérletet tett a pör kiküszöbölésére. Közös folyamodványt terjesztettek az 1847/48-i országgyűlés elé, s ebben ügyüknek részletes feltárása alapján azt kérték, hogy a rendek, mint az 1832-i szerződés ratifikálói, nyilvánítsanak véleményt annak 5. pontja tekintetében.

215 Kézenfekvő volt ui., hogy a diéta véleménye perdöntő jelentőségű lenne és feleslegessé tenné a további bírói eljárást. Folyamodványukban nemcsak a fent már szóba került érveket sorolták fel, hanem megemlítették még azt is, hogy a Múzeum 1841-ben 300 ezüst forint értékben több dolgot vásárolt JANKOVICH Miklós második gyűjteményéből, amit kétségtelenül nem tett volna, ha a gyűjteménynek ingyenes öröklésére számított volna. Mellékletként bemutatták a diétának mindazokat a fontos okmányokat is (az 1832. évi szerződést, az 1841-i múzeumi vásárlás iratait, jANKOViCHnak 1844. január 24-i levelét és a nádornak erre adott válaszát, végül az 1844. január 10-i végrendelet vonatkozó részét), amelyek álláspontjukat alátámasztották. Végül készségüket fejezték ki a folyamodók az iránt, hogy fenntartják a Múzeum számára mindazokat a gyűjteményi darabokat, amelyekre szüksége van, viszont a nem igényelt dolgokra nézve a bírói zárlat feloldását kérik.

216 212. L. a 209. jegyzetet. 213. A végrendelet OL Jankovich-lt., P. 1285., raksz. 4. nr. nélkül. A vonatkozó rész f. 337. Továbbá NAGY István végrendeleti végrehajtó jelentése JÓZSEF nádorhoz 1846. szept. 16. OL Nádori lt., an. 1846. nr. 416 és 2100. 214. OL Nádori lt., an. 1846. nr. 1881. 215. A kinyomtatott folyamodványt 1. OL Nádori lt., an. 1848. nr. 416. és Jankovich-lt., P. 1285., raksz. 6., f. 21. 216. Uo. 160