AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

Az országgyűlés azonban nem foglalkozott a JANKÓviCH-üggyel. Nem maradt rá ideje. Az 1848 márciusi napok forradalmi lázában, a polgári alkotmány létrehozásának történelmi gondjai közepette fontosabb kérdésekre sem lehetett már sort keríteni. Utóbb, a szabadságharc véres eseményeinek időszakában pedig még kebésbé lehetett szó ilyen magánjellegű kérdés megtárgyalásáról. így történt, hogy a kontroverzia elintézése az abszolutizmus idejére maradt: a rendi igazságszolgáltatási szervek előtt megkezdett pörben végül is a császári bíróságoknak kellett dönteniök.

217 A Pest megyei császári törvényszék 1851. január 30-án kelt ítélete a királyi jogügyek igazgatóját a JANKOVTCH örökösök ellen indított keresetével elutasította és az utóbbiaknak a kérdéses gyűjtemény feletti szabad rendelkezési jogot biztosította.

218 Hogy ez az ítélet már ekkor jogerős volt-e, vagy csak később, fellebbezés folytán vált azzá, nem sikerült megállapítani, de bizonyos, hogy végső fokon a család lett pörnyertes. 4. A gyűjtemények elárverezése A gyűjteményeknek egészben való eladására nem nyílt lehetőség, így hát az örökösök árverésre kényszerültek. Nyomtatott hirdetménnyel adták hírül a főváros közönségének, sőt valószínűleg a vidéknek és a bécsi antikváriusoknak is, ahogy 1852. január 22-én és a rákövetkező napokon Pesten, a Hatvani utcai családi házban teljes egészében kiárusítják JANKOVICH Miklós második gyűjteményét. A német nyelvű hirdetmény

219 kilenc csoportban sorolta fel a dobra kerülő gyűjteményi tárgyakat. Az 1—5. osztály aranyból és ezüstből készült hazai és külföldi eredetű ötvösmunkákat, érmeket tartalmazott a római kortól kezdve az új időkig, köztük számos történelmi jelentőségű darabbal. Régészeti tárgyakat (antik fegyvereket, amuletteket stb.) ölelt fel a 8. osztály is. A könyves levéltári anyag a 6., 7. és 9. osztályban foglalt helyet. Tartalmuk a következő volt: a) kéziratgyűjtemény számos 14—15. századi miniatúrás pergamenkódexszel, közöttük MÁTYÁS király imádságoskönyvével és egy, SAMBUCTJS által MOSSÓCZY Zakariásnak ajándékozott pompás bibliával,

220 b) többszáz kötetnyi ősnyomtatvány-gyűjtemény, c) 1700-nál több darabot számláló latin, olasz, német, magyar és szláv nyelvű oklevélgyűjtemény; állítólag ebben is több történelmi jelentőségű tétel szerepelt, így az Aranybulla 1384. évi megerősítése, HUNYADI János kormányzónak egy rendelete stb., d) végül egy, többezer kötetből álló téka, jobbára a hazai történelem forrásait és feldolgozásait felölelő állománnyal. A pervesztes Nemzeti Múzeummal szemben a JANKOViCH-család igen előzékeny magatartást tanúsított. Korábbi ígérete szerint, módot nyújtott az intézet217. OL Jankovich-lt. P. 1285., raksz. 7., nr. 118., f. 55. 218. Uo. 219. Egy példányát legifjabb JANKOVICH Miklós volt szíves rendelkezésemre bocsátani. 220. Ez a kódex tulajdonképpen JANKOVICH első gyűjteményéhez tartozott; már az 1817. évi FBJÉB-féle ismertetés is számba vette. Hogy miként maradt ki az OSZK-nak eladott teljes gyűjteményből, nem állapítható meg. Vö. a 94. jegyzettel. 11 161