AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

összeült és — annak ellenére, hogy ülésezése mindössze négy hónapig tartott — foglalkozott a kérdéssel, felhatalmazva a palatínust az ügyben való eljárásra.

163 JANKÓviCH, értesülve e kedvező fordulatról, 1831 áprilisában új írásbeli nyilatkozatot tett a nádornak eladási feltételeiről. Deklarációja lényegileg azonos volt az 1825. évivel, ámde most már — tekintettel gyűjteményeinek újabb gyarapodására — az eladási árat 120 000 helyett 150 000 ezüstforintban szabta meg.

164 JÓZSEF nádor válasza azonban — nem tudható mi okból — hónapokig késett. Ez a késlekedés a felajánlót annyira elkeserítette, hogy ősszel, amikor az országban fellépett kolerajárvány a fővárosra is átterjedt és általános pánikhangulatot keltett, már-már arra az elhatározásra jutott, hogy visszavonja felajánlását és gyűjteményeit részletekben értékesíti: a magyar érdekűeket idehaza, egyes intézményeknek, illetve magángyűjtőknek kínálja fel, a nemzetközi érdekűeket pedig németországi, párizsi és londoni antikvárius cégeknek. Szándéka annyira komoly volt, hogy szeptember 10-én Kecskeméten kelt végrendeletében örököseit is erre a megoldásra kötelezte.

165 Szerencsére a dolgok másként alakultak; a kiárusításra nem kerülhetett sor. A nádor ti. a következő évben módot talált JANKOVICH: ügyének elintézésére. 1832. szeptember 28-án hivatalos iratban értesítette a felajánlót, hogy feltételeit elfogadja és a szerződést megköti.

163 e) A szerződés A nádor ugyanekkor megbízást adott HORVÁT Istvánnak, a Nemzeti Múzeumhoz kapcsolt Széchényi Országos Könyvtár őrének, hogy nevében a szerződést JANKÓ viCHcsal együtt megszövegezze és aláírja. Négy-öt hétig tartott, amíg megbízásának HORVÁT eleget tehetett. Mert nem csupán a kontraktus megfogalmazásáról volt szó, hanem meggyőződést is kellett szerezni arról, hogy a gyűjteményeknek 1825 óta történt gyarapodása valóban olyan mértékű és értékű-e, miként azt JANKOVICH állította. Erre való hivatkozással történt ui. az eladási ár felemelése. Csak ennek megtörténte után, november 10-én — a közalapítványi ügyek igazgatójának, NAGY Istvánnak bevonásával — került sor az adásvételi szerződés tényleges megkötésére.

167 A latin nyelven megfogalmazott szerződés kilenc pontban rögzítette a nagyjelentőségű ügylet feltételeit. Az első hét pont JANKOVICH nyilatkozatait és kívánságait tartalmazza. 1. Kijelenti az eladó, hogy teljes és csorbítatlan régiségi és irodalmi gyűjteményét (collectio antiquaria et litteraria) 150 000 ezüstforintért örök időkre átengedi a Magyar Nemzeti Múzeum intézetének, úgy azonban, hogy ebből az összegből a szülőhaza iránti fiúi kegyeletből önkéntes ajándék címén 50 000 ezüstforintot a múzeumi pénzalapnak felajánl, vagyis ténylegesen csak 100 000 ezüstforintot kér kifizetni. 163. OL Regnicolaris lt., Ladula XX., nr. 17., Fase. C, Nr. 42. Diaeta anni 1830. 164. OL Regnicolaris lt., Archívum Palatinale archiducis Josephi. Acta Musei (rövidítése a következőkben: Nádori lt.) an. 1832. nr. 1480. 165. OL Jankóvich-lt., P. 1285., raksz. 4., nr. 4., f. 15. 166. OSZK kézirattár, Fol. Hung. 3400/1. ff. 36-37. 167. A szerződés eredeti példánya OSZK kézirattár, Fol. Hung 3400/1. ff. 19 — 23. A tervezetek: OL Nádori lt., an. 1832., nr. 1678. 148