AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

2. Tudomásul veszi, hogy a szerződés csak az országgyűlés jóváhagyása után válik jogérvényessé. Egyben az országos rendek tájékoztatására húsz tételben felsorolja gyűjte­ményének fő osztályait. (Jegyzéke, ha formailag nem is, lényegileg — néhány eltérést leszá­mítva — megegyezik az 1825. évi felajánlási lajstrommal.) 3. Megállapítja, hogy Luther Márton eredeti végrendelete, amelyet korábban a pesti magyar nyelvű ág. hitv. evangélikus egyháznak ajándékul kötött le, úgyszintén néhány drágművű kegytárgy, amelyet a pesti helvét hitv. reformált egyháznak, illetőleg a ráe­almási róm. kat. egyháznak kötelezően odaígért, nem tartozik a múzeumnak átengedett gyűjteményekhez. 4. Kívánja, hogy gyűjteményének tévedésmentes átadása és átvétele érdekében min­dennemű tárgyak tételes összeírására nádori bizottság neveztessék ki, a drágaságok értéke­lésére pedig — szükség esetén — szakértő becsüsök alkalmaztassanak. Kijelenti továbbá, hogy mindaddig, amíg a szerződés országgyűlési jóváhagyást nem nyer, az egész gyűjtemény tulajdonjogát magának tartja fenn; abban az esetben pedig, ha a jóváhagyás a legközelebbi diétán nem következnék be, szabadságában fog állni a szerződéstől visszalépni. 5. Leszögezi, hogy a gyűjteményeiben, ti. az érmek, könyvek, kéziratok, metszetek kategóriájában előforduló másodpéldányok — megállapodás szerint — nem kerülnek a múzeum birtokába, hanem továbbra is saját tulajdonában maradnak. Egyben ígéretet tesz arra, hogy hátralevő élete folyamán esetleg még szerzendő új gyűjteményeinek elsőrendű örökösévé a Nemzeti Múzeumot fogja kijelölni, s erre vérszerinti örököseit is kötelezetteknek nyilvánítja. 6. Kéri, hogy átadandó dolgait névbélyegzőjével megjelölhesse, illetőleg, hogy szabad­ságában álljon — mindenkor a nádor előzetes engedélyével — volt gyűjteményi tárgyait tudományos publikáció formájában ismertetni. 7. Kijelenti, hogy abban az esetben, ha a legközelebbi országgyűlésen a szerződés meg­erősítése nem következnék be, eladott gyűjteményeit a múzeumtól visszaveszi, és kötelezi magát a szerződés aláírásakor előlegként felvett 16 000 ezüstforint összegnek és az utána járó 5%-os kamatnak készpénzben való visszafizetésére. A szerződés utolsó két pontja a közalapítványi ügyek igazgatójának, NAGY Istvánnak és a Nemzeti Múzeum őrének, HORVÁT Istvánnak nevében szól. 8. Nevezettek kinyilvánítják, hogy Jankovich Miklós említett gyűjteményeit a felsorolt feltételek mellett nemcsak elfogadják, hanem a vállalt fizetési kötelezettség biztosítékaként különleges zálogként lekötik a teljes múzeumi pénzalapot. 9. ígérik és fogadják, hogy a szerződés aláírása után a ténylegesen kifizetendő 100 000 forintnyi érték számlájára a múzeumi pénzalapból azonnal készpénzben 16 000 ezüstforint foglalót szolgáltatnak ki Jankovichnak; továbbá, hogy a szerződés jóváhagyását követő első évben ezt az összeget 20 000 ezüstforintra egészítik ki, majd a rákövetkező évben újabb 20 000 ezüstforintot folyósítanak a jóváhagyás keltétől számított törvényes kamatokkal együtt. Ami pedig a fennmaradó 60 000 ezüstforintot illeti, arról a Múzeum hat darab, egyen­ként 10 000 ezüstforint értékű és 6% kamatozású kötvényt fog kiadni, biztosítva az eladót, hogy ezek közül minden évben egyet-egyet készpénzre válthat a múzeumi pénzalapból. f) A gyűjtemények összeírást problémái A mindkét részről annyira óhajtott döntő lépés ezzel megtörtént. S valóban, volt okuk örvendeni a feleknek. A Nemzeti Múzeum és a keretébe tartozó Széchényi Országos Könyvtár számára ti. olyan nagyszerű gyarapodást jelentett ez a szer­zemény, amely messze felülmúlta az idáig kialakult gyűjteményi állományok kereteit és becsét, s túlzás nélkül állítható, hogy az egész intézménynek valóságos reneszánszát jelentette. De JANKOVICH számára is életbevágó jelentőségű volt az ügylet: szinte mentőöv, amely megakadályozta azt, hogy az adósságok tengerében elmerüljön. Ámde mindkét fél tudatában volt annak is, hogy a várva várt álla­potbeli megújulás ténylegesen még jó darabig késni fog. Mert nem lehetett tudni, mikor fog az országgyűlés összeülni, s mikor fog sor kerülni a ratifikációra, ha egyáltalában sor fog kerülni rá. De, ha a megerősítés hamarosan bekövetkezett volna is, akkor sem lehetett volna azonnal végrehajtani a szerződést, mert az 149

Next

/
Thumbnails
Contents