AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

meny volt: középkori kódexek, nyomdászati régiségek és ritkaságok, díszművek, bibliakiadások, történelmi becsű kisnyomtatványok, diplomatáriumok, különleges értékű újabbkori manuscriptumok és missilisek kincsestára. Talán túlzás nélkül állítható, hogy mint magánkönyvtár, közép-európai viszonylatban is az elsőrendűek közé tartozott. A teljes külföldi gyűjtemény kötetszámáról közvetlen információval nem rendelkezünk. A FEJÉR-féle ismertetés ugyanis a nyomtatott könyvek összesített statisztikáját elmulasztotta közölni; megközelítő számadatokkal csak egyes, a legkimagaslóbb gyűjteményrészek esetében (az I., VI., VII., VIII. osztálynál) szolgált. Ezekre támaszkodva azonban — úgy véljük — lehetséges hozzávetőlegesen következtetnünk az egészre. Hogyha ti. a legrégibb és legritkább állomány, az ősnyomtatványoké és rarissimáké elérte a 300 kötetet, a cseh és német, jobbára 16. századi ritkaságok száma pedig 800—800 kötetet tett ki, feltételezhető, hogy a ritkaság-kategórián általában kívülálló 17—18. századi állomány ennek többszörösére, óvatos becslés szerint is mintegy háromszorosára-négyszeresére tehető, azaz 60C0—8000 kötetre, a teljes könyvgyűjtemény tehát mintegy 8000—10 000 kötetre. Ha középkori kódexeket az I., IV., V., VII. és VIII. osztályon kívül nem tételezünk fel, akkor ezeknek a száma — feltéve, hogy a kódex fogalma szorosan volt értelmezve — 250 körül mozgott. A középkori oklevelek, az újkori köziratok és magánlevelek mennyiségét felmérni nem lehet; mindenesetre itt is ezres, sőt tízezres számadatokkal kell kalkulálni. 6. A Bibliotheca Hungarica állománya 1817 körül Bármennyire becses és gazdag volt is ez a külföldi téka, JANKOVICH gyűjtői programjában mindenesetre csak másodrendű szerepet játszott. Tudjuk, hogy érdeklődésének előterében kezdettől fogva a hazai szellemi alkotások gyűjtése állt: nemzeti bibliográfiai vállalkozásával párhuzamosan, életcéljául tűzte ki egy lehetőség szerint teljes bibliotheca Hungarica létrehívását. Ezzel történelmi küldetést kívánt teljesíteni; meg akarta menteni nyolc évszázad hazai írói termésének azokat az emlékeit, amelyek a török invázió pusztításai, a jozefinizmus kártevései után még megmaradtak, s mindezt főleg azért, hogy a művelt Európához való tartozásunk önmagunk és a nagyvilág előtt demonstrálható legyen.

87 Gyűjtőgondja ezért ebben a vonatkozásban, ha lehet, méginkább elmélyült, mint a nemzetközi emlékek esetében. Gyűjtési körébe természetesen itt is bevonta a nyomtatott és kézzel írt szövegeknek minden fajtáját, sőt hajlandó volt a sokszorosított grafikai alkotások fajait (térképeket, metszeteket) is ide számítani. Feladatait azonban jóval tágabban értelmezte, mint a másik két idegen nemzeti gyűjteményrész, ti. a szláv és a német téka esetében. Amíg amazoknál pusztán a nyelvet tekintette meghatározó kritériumnak, itt jóval messzebb ment: a hungarikum fogalmát nyomdászati és tartalmi szempontoktól is függővé tette. Ehhez képest gyűjtőtevékenységét öt irányban folytatta és ugyanennyi tagozatban alakította ki gyűjteményét is. A nyomtatványok (könyvek és röpiratok) területén gyűjtött minden olyan sajtóterméket, 87. 1. a 29. jegyzetben foglaltakat. 130