AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

JANKOVICH gyűjteményeinek feltáruló nagyszerűsége. Különös érdeklődést kelthetett a hungarika-gyűjtemény. Igaz, hogy ekkoriban már másfél évtized óta fennállt a SZÉCHÉNYI Ferenc által alapított Országos Könyvtár és a belőle kinőtt Nemzeti Múzeum, mégis a szakértők számára bizonyára világossá vált, hogy itt a múzeumi állományt felülmúló méretekről és értékekről van szó. De kitűnt az is, hogy JANKOVICH gyűjteménye európai érdekű állományában is rendkívüli jelentőségű : számos vonatkozásban felér a nemzetközi művelődés sok évszázados szellemi örökségét őrző pesti Egyetemi Könyvtárhoz. 5. A külföldi könyvállomány 1817 körül Az ismertetés keretében először a Kerepesi úti házban tárolt külföldi könyv állomány (bibliotheca extranea) került bemutatásra. Ez nyolc gyűjtőköri osztályra tagozódott. Közülük hat a közös európai humán tudományosságot, illetőleg könyvkultúrát képviselte, kettő pedig — elkülönülten — Közép-Európa sajátszerű germán és szláv irodalmi-történeti műveltségét. E nem magyar könyvállomány összetevői konkréten a következő rendbe sorakoztak. Nemzetközi érdekű gyűjteményi csoportok I. II. III. IV. V. VI. Görög—latin auctorok Régészet és rnuzeológia História literaria és bibliográfia Egyháztörténelem Egyetemes történelem és földrajz Ősnyomtatványok és egyéb nyomdászati ritkaságok Nemzeti gyűjtemények VII. VIII. Szláv könyvtár Német könyvtár Az osztályozásnak ez a módja meglehetősen eltért a régi könyvtárak hagyományos tudománytörténeti szkémájától: a hittudomány, jogtudomány, orvostudomány, filozófia és filológia szerinti felosztástól, s ehhez képest nem is volt teljes. Ebből arra lehet következtetni, hogy a gyűjtemény nem kívánta az egyetemes tudományosságot képviselni, hanem csak annak egyes humán jellegű ágait. S csakugyan ez volt a helyzet. Hiányzott a struktúrából a régi tékáknál jobbára függelékként szereplő kéziratok (manuscripta) osztálya is; e helyett viszont külön csoportként szerepeltek az ősnyomtatványok. Am e tény korántsem jelentette a kéziratok hiányát, mert — miként látni fogjuk — ezek a nyomtatott könyvekkel együttesen voltak beosztva az egyes szakosztályokba. A könyvgyűjtésben jártas érdeklődők ezt más példák alapján meg is sejthették, hiszen a kor divatja szerint a tudományos bibliotéka sok esetben múzeum is volt, amely a nyomtatott könyveken és kéziratos kódexeken kívül a legkülönfélébb nyomdatermékeket (kisnyomtatványokat, röplapokat), sőt mindenfajta egyéb írott emlékeket (okleveleket, köz- és magániratokat, leveleket), grafikus ábrázolásokat (metszeteket, térképeket), sőt numizmatikai gyűjteményt is magába foglalhatott. 127