AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)
III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa
először a bibliotheca Hungarica fogalmával s innen eredt érdeklődése a nemzeti könyvkultúra történeti emlékei iránt. 16 Vonatkozó irodalmunk CoRNiDEsen kívül nem tesz említést több olyan személyről, akinek hasonló elhatározó befolyása lehetett az ifjú JANKOVICH tudományos érdeklődésének, terveinek, törekvéseinek kialakulására. Pedig nyilván voltak még ilyenek! Ezek közé tartozott KOVACHICH Márton György (1744—1821), szintén pesti egyetemi könyvtárőr. Ez a — CoRNiDEshez hasonlóan — felvilágosult szellemű jeles tudós (a rendszeres történeti forráskutatás úttörője, a tudományos jogtörténetírás megalapítója, a nyilvános nemzeti könyvtár gondolatának első propagátora és egy szervezett történetkutató intézet és forrásgyűjtemény életre hívó ja 17 ) az 1790-es években kimutathatólag szoros kapcsolatban állt jANKOViCHcsal, vele nagy igényű közös tudományos vállalkozásba kezdett: egy teljességre törekvő magyar nemzeti bibliográfia (Bibliotheca Hungarica universalis) összeállításába. 18 KOVACHICH ekkor már javakorabeli, közel 50 éves férfi volt, háta mögött gazdag tudományos eredményekkel, JANKOVICH pedig 20 év körüli, jóformán ismeretlen fiatalember. Nyilvánvaló tehát, hogy kettejük viszonyában KOVACHICH játszotta a mentor szerepét. Bár kooperációjuk a jelek szerint nem sokáig tarthatott, mégis Jankovichra minden bizonnyal erőteljes ösztönző és fejlesztő hatást gyakorolt. Hozzájárulhatott a hungarika-könyvgyűjtés iránt CORNIDES által felkeltett érdeklődése megszilárdulásához, de ezentúl a könyvismeret és a bibliográfia mélyebb értelmének és módszeres gyakorlásának elsajátításához is. Eel kell tételeznünk, hogy ugyanebben a környezetben, az Egyetemi Könyvtár falai közt még egyéb jelentős hatások is érték JANKOViCHot. A Bibliotheca élén ui. ekkoriban egymást követően két jeles ex-jezsuita tudós állt: a nyolcvanas években PRAY György (1723—1801), bontakozó kritikai történetírásunk vezető reprezentánsa, a kilencvenes években pedig SCHÖNVISNER István (1738—1818), régészeti tudományunk megalapítója, mindkettő professzor. Ez idő szerint nincs tudomásunk arról, hogy az ifjú JANKÓ VICH e két nagytekintélyű tudóssal közelebbi személyes nexusban lett volna, de — mint a könyvtár gyakori vendége — mindenesetre ismerhette őket, s ami fontosabb: olvashatta egynémely alapvetően fontos munkájukat, PRAYnak Index rariorum librorum Bibliothecae Universitatis Begiae Budensis (Budae 1780), valamint ScHÖNViSNERnek De ruderibus . . . et nonnullis áliis monumentis in solo Budensi (Budae 1778) és Notitia Hungaricae rei numariae (Budae 1801) című kiadványát. E két újszerű kutatási tárgykör nyilván magára vonta JANKOVICH figyelmét és alkalmas lehetett arra, hogy kiszélesítse, illetőleg elmélyítse akkoriban kialakuló tudományos horizontját s befolyásolja gyűjtői tevékenységét. PRAY a ritka könyv fogalmának és jelentőségének konkrét tisztázásával kitűnő segítséget nyújthatott neki a könyvek világában való szakszerű eligazodáshoz, — SCHÖNVISNER pedig történelmi érdek16. CORNIDES könyvtáráról a testvére által összeállított katalógus tájékoztat: Clarissimi Danielis Cornides . . . professoris . . . bibliotheca Hungarica sive catalogus scriptorum de rebus omnis generis Hungáriáé adnexarum provinciarum gentiumque finitimarum tam typis publice editorum, quam manu exaratorum. Pestini 1792. 17. V. WINDISCH Éva: Kovachich Márton György a forráskutató. Bp. 1969. 18. OSZK kézirattár, Fol. Lat. 9. — Ugyanerről KEOMPECHEB Bertalan: Jankovich Miklós irodalmi törekvései. Bp. 1931. 8. 1. 116
