AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Fejezetek az Országos Széchényi Könyvtár gyarapítási politikája és állományának fejlődése köréből a két világháború között

Fejezetek az Országos Széchényi Könyvtár gyarapítási politikája és állományának fejlődése köréből a két világháború között DEZSÉNYI BÉLA A könyvtár fenntartó szervei, az állam és a társadalom, de főképpen maguk a könyvtárosok könyörtelenek egy megelőző könyvtárosgeneráció gyarapítási tevékenységének elbírálásában. Érthető ez: mert a felesleges gyűjtés az amúgy is égető helyhiányt fokozza, a helytelen vagy hézagos akcesszió viszont a későbbi periódus olvasóinak várakozását csalja meg, könyvtár és közönség kapcsolatát teszi problematikussá, az egész könyvtárt teszi ki jogos külső bírálatnak. Szervezésbeli mulasztásokat, személyzethiányt, építkezések elmaradását lehet a fenntartó hatóság terhére hárítani, és joggal — a gyűjtés tartalma és iránya már egyedül a könyvtáros felelőssége alá tartozik. Máshol rámutattunk, hogy két világháború közti elődeink a könyvtár gyűjtési feladatát jól értették, s nincs okunk arra, hogy amikor az e téren végzett tényleges munkát közelebbről vizsgáljuk, megváltoztassuk ezt a véleményt. Igaz, a gyűjtés alapelveit 1919 után éppúgy nem fogalmazták meg, mint az általános könyvtárpolitikát. Sőt, szinte azt lehet mondani, hogy 1919 előtt ós után egyaránt valami spontán magától értetődés határozta meg nemzeti könyvtárunk gyűjtőkörét: ,,gyűjti a magyar nyelvű, a magyarországi és a külföldi magyar vonatkozású irodalmat és az ennek tanulmányozásához szükséges külföldi segédműveket".

1 De a legaprólékosabb vizsgálat is kénytelen elismerni egyet: amit feltétlenül el kellett várni, az ebből a korszakból be is került a Könyvtárba, legalábbis olyan mértékben, hogy a mégis megmaradt hiányoknak is (például periodikák esetében) a meglevő anyag legalább megközelítően teljes bibliográfiai nyilvántartását lehetővé teszi. Kis néjD nemzeti könyvtárától ez nem megvetendő eredmény. Számon kell tartanunk a gyarapítás áttekintésénél ebben a periódusban a következőket: 1. Még világviszonylatban is csak lassan szűnik meg a nagy könyvtárakban a korlátlan halmozás, a gyűjtőkör folytonos kiterjesztése.

2 Az OSZK-ban így terjeszkedik az okleveles anyag gyűjtése (levéltár), aminek könyvtári helye pedig már ekkor vitatott volt. 2. A gyűjtőkör az általános helyzet miatt is tágul: az országhatárok eltolódásának paradox eredménye, hogy a nyelv és származás szerint vett hungaricaanyag inkább bővül, mint szűkül. Az ellenforradalom száműzöttjeinek új könyves periodikakiadó központjai alakulnak ki Bécsben vagy még messzebb nyugatra, sőt keletre. 85