AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Dezsényi Béla: Fejezetek az Országos Széchényi Könyvtár gyarapítási politikája és állományának fejlődése köréből a két világháború között

3. A kötelespéldány-szolgáltató terület viszont harmadánál kisebbre zsugorodik össze. 4. Az, hogy a begyűjtendő anyag alig lett kevesebb, viszont — mint más helyen részletesen megírtuk — a Könyvtár dotációja alacsonyabb, nem hatott mérséklőleg a szerzeményezésre, sőt a gyűjtőkör később feleslegesnek bizonyult bővítésére is csábított. Pénz híján hajlandó a könyvtár mindent beszerezni, amit pénz nélkül vagy kevés pénzzel is elérhet. A helyzet pozitív oldala olyan ciméliumok, meg pláne egész külön nagy történelmi gyűjtemények megszerzése egyéni vagy társadalmi áldozatkészségből, amelyekhez hasonlókra csak 50 -100 évvel korábban találunk példát. A Todoreszku- és az Apponyi-h&gysbték, az Ehrenfeldés az Admonti-kódex megszerzése mutatis mutandis versenyre kelhet a Jankovichvagy az 7//es/iází/-gyűjteménnyel. A negatív oldal viszont könnyen megszerezhető új vagy nem elsőrangúan fontos gyűjtőterületek kimunkálása (fénykép- és bélyeggyűjtemény). 1. MENTENI, AMI MENTHETŐ A kezdeti kaotikus részletintézkedések mögött méltánytalan volna nem észrevenni a központi szervezési tendenciát. Pénz pillanatnyilag nincs, az 1919 — 1920 közötti kemény télen fűteni alig lehet, a szeptemberi nyitás idején pedig az ország nagy részén az új határok közt sem szűnt még meg a román és francia megszállás. A kötelespéldányokat szolgáltató terület még nem pontosan megfogható és gyorsan kell határozni még Budapesten is olyan nyomtatványok megszerzéséről, amelyek megsemmisítésnek vannak kitéve. A várható új határokon túlról való beszerzésnek pedig még meg kell találni a módjait. Az indulásnál ilyen bonyolult körülmények között nagy segítséget jelent, hogy a Könyvtár dolgozóinak — az egykorú szóhasználat szerint tisztviselőinek — könyvtáron kívüli tudományos kapcsolatait is igénybe veheti. Egyetemi tanárok, külföldi intézetekben és egyetemeken dolgozó kutatók, írók, újságírók segítenek a beszerzési problémák megoldásában. Baranyai Zoltán, a szegedi egyetem magántanára, majd a Genfben székelő Nemzetek Szövetsége melletti magyar delegáció titkára (utóbbi állomáshelyén is találkozunk majd vele az OSZK állománytörténetével kapcsolatban) 1919 végén közli Melich János igazgatóval, hogy Szegeden a Budapesttel való postaforgalom megszakadása (tehát még 1919 tavasza) óta gyűjtik és félreteszik az Országos Széchényi Könyvtár számára az ott megjelent vagy ott elérhető nyomtatványokat. Melich 1920. január 27-én levelet intéz ez ügyben Móra Ferenchez, akit az ellenforradalom elüldözött a Szegedi Napló szerkesztői állásából, de továbbra is meghagyta a Somogyi Könyvtár és az ugyancsak az úgynevezett kultúrpalotában helyet foglaló Múzeum élén. Móra Ferenc február 6-án pontosan megírja, miben állt a Somogyi Könyvtár gyűjtése és melyek a határai. „Az októberi forradalom után természetesen azonnal kötelességemnek tartottam a fővárosi könyvtárakra, elsősorban a Nemzeti Múzeumra gondolni. Méltóztatik azonban tudni, hogy vidéken milyen ügyes-bajos dolog a gyűjtés. Hivatalos támogatást akárhogy kér az ember, mindenütt ígérik ugyan, de sehol sem kap és így a véletlenre, az intézet egy-két 86