AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? Az értelmiség jelent?ségének felismerése

Jóval nehezebb tehát Széchényi jegyzékéből kiválogatni és felsorakoztatni olyan neveket, amelyek alkalmasak tudományosságunk színvonalának lemérésére. Pedig bővében vannak ott nagy nevek. Az alábbiakban megkíséreljük szakcsoportonként bemutatni őket. A felvilágosodás tudományosságának — mint ismeretes — nálunk a nyelvművelés volt a vezető diszciplínája. Amikor Széchényi az Országos Könyvtárt életrehívta, már harmic év óta folyt a Bessenyeiéktől kezdeményezett nyelvmozgalom, s lassan túljutott az agitáció fokán. Széchényi névsora ezt az állapotot tükrözi. Amíg Decsy Sámuel, Aranka György és gróf Teleki László neve még jobbára a propaganda kifejezői, addig Simái Kristóf, Márton József, Gyarmathy Sámuel, Révai Miklós és Verseghy Ferenc neve tanúságtétel a megindult szakmunka mellett.

89 Igazolja a jegyzék a nemzetiségek körében jelentkező nyelvfejlesztő törekvéseket is, erre vall többek között Bernolák Antal nevének számbavétele.

90 Nagy előretörésben volt a polgári műveltségeszmény irányában történettudományunk is. A harcos jellegű katolikus és protestáns egyháztörténetírás szemmel láthatólag lehanyatlott, a nagy jezsuita történetírói iskola még élő tagjai és a német egyetemeken nevelkedett lelkész-historikusok, magyarok és nem magyarok, már egyaránt a nemzeti történelemnek és segédtudományainak szolgáltak. Széchényi névsora híven igazolja ezt a fejlődést. A lajstrom elfogulatlanul, valósággal akadémiai almanachként sorolja fel mindkét hitfelekezetű, s bármely anyanyelvű országos jelentőségű historiográfusunkat; Katona István, Fejér György, Koller József, Schönwisner István, Horányi Elek, Kovachich Márton György és Paintner Mihály mellett Sinai Miklóst, Budai Ezsaiást, Engel János Keresztélyt és Wallaszky Pált. S ugyanilyen objektivitással jegyzékeli a nemzetiségi peremvidékeken élő regionális jelentőségű történetírókat is: Bárdossy Jánost, Belnay Györgyöt, Bolla Mártont, Eder Józsefet, Genersich Jánost, Lehoczky Andrást és másokat.

91 A nemzeti tudat kialakításában ugyancsak fontos szerepet betöltő honismeret (földrajz) fejlődése sokkal szerényebb keretek között folyt, messze elmaradva Bél Mátyásnak és iskolájának igényes munkájától. De azért az integrálódó értelmiség mind országos, mind helyi (megyei és városi) viszonylatban számos említésre méltó eredményt produkált.

92 Azokat, akiknek ez köszönhető volt, Széchényi ugyancsak jutalmazni kívánta. Jegyzékében többek között Benkö Ferenc, Benkő József, Bredeczky Sámuel, Görög Demeter, Hannulik János, Korabinszky János Mátyás, Simonchich Ince és Szirmay Antal nevével találkozunk. Kibontakozóban volt feudális béklyóiból a jogtudomány is. A pesti egyetem jogászprofesszorai, nevezetesen Demjén Antal, Kelemen Imre, Lakics György Zsigmond és Reviczky József, nemkülönben a vidéki akadémiák jogtanárai, közöttük Hirsch Mihály, Kövy Sándor és Vuchetich Mátyás többé-kevésbé már a felvilágosult (polgári) jurisprudencia hatása alatt álltak, s mint ilyenek, számot tarthattak Széchényi elismerésére.

93 A politikai és gazdaságpolitikai irodalom 1795 után beszűkült, elcsenevészesedett. A röpiratírók egykori népes csoportjából Széchényi jegyzékébe már csak négy jelentős név kerülhetett be: Berzeviczy Gergelyé, gróf Batthyány Alajosé és Vincéé, valamint gróf Szapáry Jánosé; a lapszerkesztők sorából Kulcsár Istváné, Rát Mátyásé és Molnár Jánosé.

94 A kor nagyrabecsült modern tudományága, a statisztika nálunk még csak 78