AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? Az értelmiség jelent?ségének felismerése

az államapparátus vagy a társadalom összetevőit, intézményeit, az mindenben, mindenütt tipikusan feudális életberendezkedéssel találkozhatott. A provinciális magyar nemességnek is úgy tűnhetett, mintha a forradalmi jellegű császári politika inspirátorai és hajtóerői feudális udvari arisztokraták lennének. Valóban, ha valaki csak a címek, rangok szerint tájékozódott, úgy találta, hogy a bécsi udvar magas bürokráciája kivétel nélkül főnemesi titulusokat viselő férfiak kezében van. De azt már csak a bennfentesek tudhatták, hogy a tradicionális udvari hivatalokat vezető főrangúak és az újabb időkben létesült kabineti szerveket (pl. az államtanácsot)

65 alkotó „bárók" tulajdonképpen nem egyazon társadalmi rend képviselői. Igazában csak az előbbiek voltak történelmi eredetű feudális mágnások, míg az utóbbiak többnyire friss diplomával kreált papiros-arisztokraták, tulajdonképpen a feltörő új társadalmi rétegnek, a szakszerűen képzett polgári értelmiségnek fiai. Van Swieten, Martini, Sonnenfels, Born, Borié, Birkenstock, P. J. Riegger, Gebier, Kollár és utóbb Vogel — hogy csak a legjelentősebbeket említsük — Mária Teréziának, illetőleg II. Józsefnek bizalmas kabineti tanácsadói mindnyájan az új intellektualizmus reprezentánsai voltak.

66 Széchényi Ferenc hosszas bécsi tartózkodása idején megbizonyosodhatott arról, hogy a XVIII. század közepén elindult korszakos jelentőségű udvari reformmozgalomnak, a birodalom felvilágosult szellemű politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális reorganizációjának voltaképpen ezek a polgári származású vagy polgári hivatású homo novusok "voltak a kezdeményezői és irányítói, s hogy mögöttük társadalmi fedezetként a rendiségből észrevétlenül felnőtt széles polgári értelmiség állt: elsősorban a tudomány, az irodalom, a publicisztika művelői, illetőleg a kiterjedt hivatalnoki kar. Azt is tapasztalhatta Széchényi, hogy ennek az új képzettségrétegnek viszonylag gyors politikai ér vényre jutása a szabadkőműves páholyok közvetítésével ment végbe, tehát olyan társadalmi alakulatok révén, amelyeknek valódi mivoltáról a rendi világnak sejtelme sem volt, nyilván őneki magának sem. Az akkori köztudatban a páholyok csak mint antiklerikális klubok szerepeltek. Valóságosan persze jóval többek voltak ennél: a felvilágosult polgári értelmiség propagandaés akciószervei, amelyek misztikus külsőségek leple alatt céltudatosan dolgoztak, a rendiség helyén felépítendő új racionalista társadalom érdekében. Mozgalmukba — messzetekintő politikai számítással—beszervezték a feudális rétegek (arisztokraták, nemesek, papok) aufklärista hírben álló jeles személyiségeit, sőt az uralkodóház tagjait is, miáltal módjuk nyílt eszmei befolyást gyakorolni az egész vezető társadalomra, s mi több, maguk is beszivároghattak az államhatalmi szervekbe. A bécsi Burgba pl. nem kisebb páholytag, mint Loiharingiai Ferenc, Mária Terézia férje vezette be őket, kezükre dolgozván az udvari politika eddigi feudálisklerikális irányítóinak, a jezsuitáknak megbuktatásában.

67 Ezt a korszakos jelentőségű társadalmi harcot legmélyebb lényege szerint nyilván Széchényi Ferenc sem fogta fel, jóllehet húsz éven át (1776 - 1795) maga is páholytag volt.

68 Annyi azonban bizonyosra vehető, hogy felismerte és felmérte az új polgári értelmiség jelentőségét s világosan állt előtte, hogy az állam és a társadalom korszerű vezetésére, szervezésére a hagyományos feudális módszerek többé nem elégségesek, helyettük új, magasabb, bonyolultabb kultúreszközökre van szükség, ezek alakalmazására pedig az új intellektuális réteg hivatott. b) Számos jel vall arra, hogy Széchényi Ferenc ezt a felismerést — amely nyilván nyugat-európai útján szilárdult meg benne végérvényesen — fokozódó 72