AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? Az értelmiség jelent?ségének felismerése

is igen történhetett másként, hiszen a vármegyéknek semmiféle kulturális intézményük nem volt. A középnemesség fiainak csakúgy, mint a mágnásifjaknak, a tanulás éveit — bár egyházi vezetés alatt álló intézetekben — a polgári műveltség atmoszférájában kellett eltölteniök. A XIX. század elején Magyarországon és Horvát-Szlavóniában (Erdélyt nem számítva*) mintegy félszáz iskolaváros 60 katolikus gimnáziummal, 15 evangélikus, 8 református, 2 görögkeleti középiskolával gondoskodott a nemesség kiműveléséről is.

55 Ugyancsak polgárvárosokban folyt a felsőfokú jogi iskolázás, Pesten — az 1777 óta állami vezetés alatt álló tudományegyetemen — Pozsonyban, Győrben, Kassán, Nagyváradon és Zágrábban a Ratio educationis által felállított királyi akadémiákon.

56 A vidéki nemesség és a városi polgárság tehát az iskolázás révén állandó szoros társadalmi érintkezésben volt egymással. Az együttesen elsajátított vallásos-humanista műveltség ideológiai közösségbe is vonta őket, mégis nyelvük, szokásaik és életformáik különbözősége, kiváltképpen pedig éles rendi-jogi egyenlőtlenségük évszázadokon keresztül merev antagonizmust tartott fenn közöttük. A város és a vármegye érdekellenfelekként álltak szemben, nem nagyon igyekeztek egymást megérteni, egymás céljait, törekvéseit támogatni. A városok sokáig csaknem államot alkottak az államban, s közös nemesi-polgári patriotizmusról csak fenntartásokkal lehet beszélni. Ez a jellegzetesen feudális társadalmi helyzet azonban a XVIII. század közepe óta bomlásban volt. Nyugat-Európa korszakos jelentőségű nagy gazdasági-szellemi metamorfózisa, a modern értelmű polgárosodás nem hagyhatta érintetlenül Magyarországot sem. Külföldön utazó mágnásaink, maga Széchényi is, hasonlóképpen egyetemi tanulóink és kereskedőink angol, francia, holland földön, sőt már a német birodalomban is ámulva láthatták a régi középkori társadalomszerkezetből kibontakozó új urbanitást: a kézműves szakmunka és az alkalmi vásár kicsiny településeiből kinövő tőkés-intellektuális szervezésre alapozott nagyárutermelő és nagyáruforgalmi központokat. Tapasztalhatták, mint szövődnek ezek egyre szorosabb politikai-szellemi egységbe a feudális szervezetében szintén felbomló nemesi-paraszti vidékkel.

57 Érdekes, de a török hódoltság következményeiből érthető, hogy nálunk ennek a társadalomfejlődésnek először inkább a kulturális szimptómái jelentkeztek. Bél Mátyás nagyszerű tudományos és pedagógiai működése volt az első markáns jele az izolált városi szellemiség és a lokálpatriotizmus elmúltának, illetőleg egy új országos haza-fogalom születésének.

58 A feudális város gazdasági elzárkózásának fellazulása — a termelőerők lassú növekedése miatt — csak egy-két nemzedékkel később, kb. 1770 után kezdődött. Erőteljes lökést adott ehhez az intellektualizált politikai fejlődés is: az ún. felvilágosult abszolutizmus kiépítése, vagyis a helyi autonómiákon alapuló irracionális középkori államszervezetnek ésszerű, uniformisán szabályozott kormányzati egységbe szervezése. Ismeretes, hogy ez a Mária Terézia és II. József által inaugurált új állampolitika a városi önkormányzat korlátozásával, a céhjog országossá tételével és a belső forgalom messzemenő felszabadításával valóságosan feloszlatta a négyszáz éves városgazdasági rendet, megkönnyítve ezzel a spontán kibontakozást. Jelképes kifejezése volt ennek a korszakos jelentőségű társadalmi átalakulásnak a XIX. század elején a fejlődósben élenjáró Pest városfalainak lebontása, s a nemességnek a városba való nagyarányú beköltözése.

59 70