AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? Az értelmiség jelent?ségének felismerése

dése nélkül nem képes sikeres országépítést folytatni. Széchényi Ferenc mindezzel nagyon tisztában volt. Mint Somogy megye főispánjának, hosszii éveken át (1798— 1811) bő alkalma volt a megyei nemesség természetrajzát, erős és gyenge oldalait megismerni.

52 Meggyőződhetett róla, hogy viszonylag mily csekély azoknak a száma, akikben a közéleti hivatottság mellett tudományos-irodalmi érdeklődés is él, akik kiemelkednek a provincializmus kulturális igénytelenségéből. Magáról a vármegyéről pedig, mint a vidék szervezetéről megállapíthatta, hogy az valósággal elszigetelődött a modern intellektuális fejlődéstől. A megyei adminisztráció teljességgel nélkülözte az új könyvkultúrát, amely az ország jelenéről és múltjáról, történelmi-társadalmi alakulásáról, a földrajzi-statisztikai viszonyokról világos képet adhatott volna a funkcionáriusoknak. A megyéknek csak levéltáruk volt, könyvtáruk nem. A gróf tehát okkal érezhette indíttatva magát, hogy felhívja a megyék figyelmét az új Országos Könyvtárra, mégpedig nemcsak a megyei műveltségi szint emelése, polgárosodása végett, hanem az egész társadalmi kultúrát érintő politikai számításból is. El is küldte katalógusát mind a 47 magyarországi vármegyének, velük együtt a jász-kun kerületeknek és hajdú-városoknak, nem feledkezve el a szlavón megyékről (Szerem, Verőce, Pozsega) és a horvát zsupákról (Zágráb, Körös, Várasd) sem. De különös, hogy Erdélyben csakis eb SZclSZ székeknek (Brassó-, Szeben-, Beszterce-, Medgyes- és Segesvárszéknek) juttatott katalógust, a megyéknek és a székely székeknek úgy látszik nem. Nem lehet tudni, miért.

53 A szűkebb hazában különben ez az időszak felettébb alkalmas volt arra, hogy a megyék megértsék a Széchényi gesztusa mögött rejlő figyelmeztetést. Ezekben az években vetett ui. friss lángot literátorainknak a magyar nyelv felszabadítása érdekében indított mozgalma, amely most már magával ragadta úgyszólván az egész középnemességet. Ebből a mozgalomból született a fontos 1805:4. te. A vármegyék ezt idő tájt a magyar nyelvben már a nemzeti függetlenség zálogát látták, ezért küzdöttek érte oly hévvel. Széchényi remélhette, hogy a közműveltség emelőjét is meg fogják látni benne, s vele együtt felkarolják a hazai res litteraria ügyét is, amellyel idáig hasonlóan nem törődtek, átengedvén azt a felvilágosult abszolutizmus nemzetellenes céljaira. Nem lehet kétségünk aziránt, hogy az Országos Könyvtár alapítása és katalógusainak az egész országban való propagálása tulajdonképj^en felhívás volt az 1790-ben kezdeményezett, de 1795-ben elakadt kulturális reform folytatására, az egyetlen reformra, amelyet valamelyest a reakció légkörében is munkálni lehetett. Ehhez pedig elengedhetetlen volt az ország legfontosabb politikai tényezőjének, a középnemességnek társadalmi megértése és támogatása. 4. A városok jelentősége Széchényi Ferenc — akárcsak a XVII. század vagy a Rákóczi-kor főurai — a vidék gyermeke volt (a Sopron megyei széplaki kastélyban született és nevelkedett), műveltségét azonban városi környezetben, Sopron és Nagyszombat falai között iskolázva alapozta meg, majd Bécsben, a Collegium Theresianumban emelte európai szintre.

54 Saját élete tapasztalásával győződhetett meg tehát arról, hogy a vidék társadalmának kulturális polgárosodása a városokon kívül nem mehet végbe. Valóban, a falun élő nemesség a XVI —XVII. század óta magasabb latin nyelvű írásműveltségét a városi iskolákban sajátította el. Ez nem 69