AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? Az értelmiség jelent?ségének felismerése

nens nemzetiségi egyházfőt, úgymint Maksimilian Vrhovac zágrábi püspököt és Stevan Stratimirovic karlócai pátriárkát, a protestánsok oldalán pedig Crudi Dániel pozsonyi evangélikus és Lázár István kolozsvári unitárius szuperintendenst.

47 Megvolt az értelme Széchényi részéről a káptalanok iránt megnyilvánult figyelemnek is. A világi intellektualizmus fejlődése következtében számolni kellett e testületek hagyományos hivatásának, a XIII — XIV. század óta gyakorolt közjegyzői funkcióknak kisajátításával is. Tevékenységük — közismerten — évtizedről évtizedre veszített a jelentőségéből. A világi papság e legképzettebb elemeinek tehát, akik a magyar korona országainak 23 káptalanjába tömörülve

48 jobbára gazdag javadalmakat élveztek, új, társadalmilag értékes működési területet kellett keresniök. Széchényi Ferenc úgy gondolhatta, hogy ez az új tér leginkább a hazai tudományosság szolgálata lehet. Ehhez ugyanis a gazdag káptalani levél- és könyvtárakban adva volt minden feltétel. Az Országos Könyvtár katalógusainak megküldését tehát ez esetben sem szabad csupán formális udvariasságnak tekinteni, nyilván inspirációt is jelentett az a jövőre nézve. 3. A nemesség mérlegelése Ismeretes, hogy társadalmunknak a szakszerűség irányában haladó fejlődése Mária Terézia kora óta a nemesi kiváltságokat is egyre esősebben fenyegette, mégpedig nemcsak felülről, a Habsburg-államhatalom részéről, hanem alulról, az új polgári jellegű hazai értelmiség részéről is. Az utóbbi mozzanat különösen az 1790/91. évi röpiratháborúban jutott frappáns kifejeződésre.

49 A fejedelmi abszolutizmusnak az aufklärizmussal való szakítása azonban együttjárt ennek a nagy antifeudális rohamnak erőszakos leszerelésével és a nemesség társadalomvezető pozícióinak sértetlen fennmaradásával. Persze, e társadalmi erjedést nem lehetett többé megállítani: a nemességnek előbb-utóbb be kellett látnia, hogy a papság kezéből 1773 óta kiragadott kulturális feladatok ellátására nincsen sem készültsége, sem hajlandósága. Pedig a vármegyei középnemes réteg — amely a vidék közigazgatását és igazságszolgálgáltatását kezében tartotta, s mint ilyen valóban méltó reprezentánsa volt a nemesség egészének, a feudális nemzetnek — tulajdonképpen nem volt műveletlen réteg. Tagjai már a XVII. század eleje óta gimnaziális fokon iskoláztak, a XVIII. század közepétől kezdve pedig többnyire jogi képzettséget is szereztek. Bizonyos, hogy általánosult retorikus-jurista készültségük juttatta őket az arisztokrácia ellenében ahhoz a társadalmi-politikai fölényhez, amelynél fogva a vármegyei autonómiát lényegében kisajátíthatták.

5

» Ámde ez a formális műveltség, amely elég lehetett a feudális vidék társadalmának igazgatására, elégtelen volt arra a szerepre, amelyre a középnemesség — mint a független Magyarország kuruckori eszméjének kiváltképpeni letéteményese — 1790-től fogva hivatottnak érezte magát, ti. az országos politika irányítására. Igaz ugyan, hogy az 1791-ben delegált országgyűlési reformbizottságok munkálatait a bécsi politika szabotálta el, de meg kell vallani azt is, hogy ezek a reformtervek — korszerű gondolkodás és szakműveltség hiánya miatt — különben sem ütötték meg azt a mértéket, amely az ország társadalmi, gazdasági, kulturális megújhodásához szükséges lett volna.

51 Kiderült, hogy a középnemesség — ha prominens tényező is a politikai életben — az új értelmiség közreműköm