AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? Az értelmiség jelent?ségének felismerése

Emellett valószínűnek tartható az is, hogy—angliai megfigyelései alapján — hatni akart Széchényi magára a magas kormányzati és törvénykezési munkára is olyan értelemben, hogy kiszabadítsa azt a rendiség avult jogi formalizmusából, s a nemzeti történelemhez, a hon- és népismerethez igazodó szakszerű adminisztratív államüzem irányába terelje. A katalógusok kiváltképpen alkalmasak voltak arra, hogy — ha csak utalásokban is — felhívják a nemzeti jellegű tartalmi tudás fontosságára az érdekeltek figyelmét. 2. Figyelem az egyháziak iránt A XVIII. század második fele — tudjuk — Magyarországon is a társadalom elegyháziatlanodásának kora volt. A teréziánus és jozefinus egyházpolitikai reformok tulajdonképpen az abszolút államhatalom mögött álló világi intellektualizmus törekvését fejezték ki a papságnak a társadalom élet vezetéséből való kiszorítására.

42 Az egyház, a feudális társadalom intellektuális rétegének ez a hatalmas intézménye, a világi társadalom hirtelen fejlődött igényeihez képest az ellenreformáció harcai során elmaradt a kulturális fejlődésben, és 1750 táján már nyilvánvalóvá lett, hogy nem tudja többé kultúravezető szerepét megőrizni. A vallásos műveltség reprezentánsai, a szerzetesrendek, kiváltképp a jezsuiták, akiknek kezében volt Magyarországon úgyszólván az egész felső- és középfokú oktatás, hiába igyekeztek a recentior philosophia iránt megértést tanúsítani,

43 képtelenek voltak az új társadalmi követelményeknek eleget tenni. Nem véletlen, hogy II. József császárnak a kolostorokat féloszlató rendelkezései szélesebb körben nem keltettek nálunk visszatetszést.

45 Széchényi Ferenc — úgy is, mint a Terezianum növendéke, úgy is, mint II. Józsefnek bizalmas embere — közvetlen tanúja volt a laikus értelmiség korszakos jelentőségű előretörésének, ugyanakkor azonban azt is észrevette, hogy a jezsuitizmus és általában a monasztikus kultúrirányzat bukásából a klérus levonta a szükséges következtetéseket és a felbomlott szerzetesi kultúrapparátust, legfőként a könyvtárakat, új intézményekkel iparkodott pótolni. Rövid időn belül az ország minden részében akadtak európai műveltségű főpapok (többnyire a Collegium, Appolinare vagy a Pazmaneum neveltjei), akik a korszerű eszmeáramlatok jelentőségét felmérve, a hivalkodó bécsi kultúrpolitikát megszégyenítő erőkifejtéssel igyekeztek a hazai társadalom kulturális megújhodását elősegíteni. Mozgalmukat nagyszerű könyvtáralapítások, csillagvizsgálók és egyetemszervező kísérletek jelzik. Klimó György pécsi, Eszterházy Károly egri, Batthyány József pozsonyi, Batthyány Ignác gyulafehérvári, Erdődy László Ádám nyitrai, Herzán Ferenc szombathelyi, Kollonics László kalocsai, Patachich Ádám nagyváradi és Zerdáhelyi Gábor besztercebányai bibliotékája jórészben már a racionalizált nemzetközi kultúra nyilvános tárházai voltak. Sőt, Batthyány Ignác könyvtára egyszersmind nagyszabású kísérlet volt a letűnt évszázadok kallódó hazai könyvhagyatékának összegyűjtésére is.

46 Nem csoda, ha Széchényi ennek az új humanista főpapságnak, mintegy előfutárainak, tiszteletét kívánta kifejezni. Azoknak, akik még életben voltak közöttük (Herzánnak, Kollonicsnak, Zerdahelyinek) hódolattal prezentálta katalógusait. Nem tévesztette szem elől természetesen azokat a főpásztorokat sem, akik — ha nagy kultúralapítványokat nem is tettek — tudós vagy mecénás hírében álltak, így többek között Mártonffi József erdélyi püspököt, báró Fischer István későbbi egri érseket, továbbá két promi5* 61