AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? Az értelmiség jelent?ségének felismerése

3. Ugyancsak csoportosan, vármegyénként jutott hozzá a katalógusokhoz az? egész köznemesség, s vele együtt az ún. szabad kerületek (Jászkunság, Hajdúság) és részben az erdélyi önkormányzatok is. 4. Kollektív jellegű volt a polgári réteg tájékoztatása is: a szabad királyt és bányavárosok mint közösségek kaptak egy-egy teljes példányt a katalógus sorozatból. 5. Ami végül a tudomány és irodalom katexochén rétegét, a feudális társadalom szervezetéből éppen akkor kibontakozó új, lényegében immár polgári jellegű értelmiséget illeti, ez — kitűnő bizonyságául Széchényi korszerű gondolkodásának — kulturális intézményein keresztül is, személyenként is részesült az Országos Könyvtár katalógusában.

38 Láthatólag Széchényi ezt az öt csoportot nem a rendi társadalomfelfogás merev jogi szempontjai alapján konstruálta, s nyilván nem megfontolás nélkül irányította az elosztást sem úgy, ahogy történt. Ha megpróbálunk mélyére tekinteni ennek az elrendezésnek, messzemenő valószínűséggel vonhatunk következtetéseket azokra az elgondolásokra, amelyek az Országos Könyvtár életrehívása mögött meghúzódtak. I. A közéleti előkelőségek tájékoztatása Aligha volna helyes azt gondolnunk, hogy a katalógusoknak az országnagyok kezébe adása merő udvariassági gesztus volt, hogy Széchényi ezen túl másra nem is törekedett. Ellenkezőleg, az a körülmény, hogy ő maga is az ország vezető méltóságai közé tartozott (1799 óta tagja volt a septemvirális táblának, korábban, II. József alatt pedig horvát báni helytartó volt),

39 messzemenően valószínűsít egyéb célzatokat is. Ha valaki, akkor ő közvetlen személyes tapasztalatból tudhatta, milyen és mekkora befolyásuk van e főméltóságoknak a nemzet, a társadalom törekvéseinek sikeres vagy sikertelen kimenetelére. Ismerte őket egyenként, személyesen és tisztában volt mind politikai felfogásukkal, mind hivatali működésük jelentőségével. Ha tehát szívén viselte az Országos Könyvtár fennmaradásának, fejlődésének ügyét, amihez kétség nem férhet, akkor lehetetlen volt e politikai nagyságokat számításon kívül hagynia. Meg kellett velük értetni, mibsn áll az új intézmény, mennyire hasznos az politikai szempontból is, milyen fontos érdek tehát a bibliotéka támogatása, erkölcsi, adminisztratív, pénzügyi alimentálása. De gondolhatott Széchényi egyebekre is. Arra is, hogy e nagyok között — akik többségükben hozzá hasonlóan, a felvilágosodás eszmekörében nevelkedtek — talán még akadnak egyesek, akik patrióta érzésből nem adták fel a nemzetre üdvös felvilágosodott reformok gondolatát, s az ő példáját követve legalább kulturális téren jeles dolgok kezdeményezői lehetnek. Utóvégre a helytartótanácsban olyan, részben tudományos-irodalmi munkásságot is kifejtő kultúrarisztokraták intézték az ország ügyeit, mint ifj. Almássy Pál, gróf Batthyány Vince, gróf Brunszvik József, gróf Cziráky Antal, gróf Eszterházy József, báró Orczy László, báró Podmaniczky József és mások.

40 Hasonlóképpen közismert művelt férfiak ültek az ország főbíróságaiban (a hétszemélyes és királyi táblán) is, mint pl. gróf Teleki László vagy Ócsai Balogh Péter.

41 Ez indokolja, hogy Széchényi az említett három dicasterium tanácsosainak, illetőleg ülnökeinek ötvennél több katalógust prezentált. 66