AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

II. Az OSZK történetéből - Berlász Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? Az értelmiség jelent?ségének felismerése

európai könyvkultúra e klasszikus hazáját, végiglátogatni a legfényesebb humanista eredetű bibliotékákat Velencétől Nápolyig. Igaz, hogy ekkor nem magánemberként utazott, hanem mint diplomata, s így inkább közéleti előkelőségekkel érintkezett, semmint szellemi emberekkel. Tartózkodásának fő okát azonban — úgy véljük — nem annyira e körülményben, mint inkább a politikai helyzetben kell keresni, abban, hogy 1798-tól fogva, Napóleon uralma alatt az olasz kultúrintézetek korábbi vezető gárdája, amelyet Széchényinek alkalma volt megismerni, valószínűleg kicserélődött. Ami pedig a kelet-európai szláv területek, Oroszország és Lengyelország iránt megnyilvánult csekély figyelmet illeti, az nyilvánvalóan onnan eredt, hogy Széchényi ezeket az országokat nem ismerte, sohasem járt egyikben sem, s így nem volt alkalma személyes kapcsolatok felvételére. Ezért csupán az 1725 óta fennálló petrográdi híres tudós társaságnak (Academia Seientiarum Petropolitana) és titkárának, Nikolaj Ivanovics isznak küldött egy-egy példányt katalógusából.

34 Hasonlóképpen járt el Lengyelország esetében is. Itt is csak egy-egy magánszemély, Adam Czartoryski herceg Krakkóban, illetőleg Curalt egyetemi könyvtárnok Lembergben, valamint a varsói irodalmi társaság (Societas Litteraria Varsoviensis) részesült figyelmében.

35 Bármennyire szerény volt is ez a tájékoztatás, mégsem tekinthető jelentőség nélkül valónak, hiszen a legfőbb tudományos fórumokon mégiscsak bárki számára hozzáférhetővé vált egy, a magyar kultúreredményeket regisztráló hiteles kézikönyv. Ha az egész külföldi akció jelentőségét akarjuk mérlegelni, meg kell állapítanunk, hogy ez bizonyára lehetett volna sokkal szélesebb körű is, több tekintettel a kontinensen szerteszét működő, az egyetemeknél nagyobb fontosságú tudós társaságokra és közkönyvtárakra. Úgy látszik azonban, hogy Széchényinek e részben nem voltak messzebb tekintő céljai. Propagandája csupán oly határokig kívánt elérni, ameddig Magyarország és népei, illetőleg ezek kultúrája iránt tudományos érdeklődést lehetett feltételezni. Nyilván volt is ebben ráció, ami ti. a legszélsőbb perifériákat (az ekkoriban még török iga alatt álló Balkánt, a Pireneusi félszigetet vagy akár Skandináviát) illeti, ámde Németalföld, Svájc, Franciaország informálása évszázados szellemi kapcsolatok alapján — úgy véljük — nem lett volna hiábavaló. Sőt, a Magyarország műveletlenségéről elterjedt nyugati balítéletek leküzdésére a figyelembe vett országokban is jóval több várost, több intézményt, több mértékadó személyt lehetett volna felvilágosítani. Ámde Széchényi érdemét azért semmiképpen sem lehet elvitatni. Ami e tekintetben történt, nyilván az is hatott: a szóban forgó országok szellemi arisztokráciájának körében többé-kevésbé hozzájárulhatott kultúránk helyesebb értékeléséhez, illetőleg a tájékozatlanoktól sugalmazott elfogultságok és a Herder-féle tudománytalan jóslatok

36 diszkreditálásához. Végtére is Széchényi katalógusai dokumentálták a világ előtt, hogy Magyarország a reformáció kora óta igenis állandó cselekvő részese, tevékeny építője az európai intellektualizmusnak. <84